Oldal 1
Általános

Az Intellivision Story  – Avagy “játékháború” a 80’-as években

Rendhagyó, ám a terveim szerint rendszeres cikksorozatnak az első részét olvashatjátok, ami a retro számítógépekről, konzolokról fog szólni. Az első részben a Mattel Intellivision-ja kerül terítékre, ugyanis a napokban olvastam az egyik moduljáról, a PlayCable-ről, ami az első otthoni játékletöltés lehetőségét biztosította a 80′-as években. Annyira belemerültem a témába és ebbe a “prehisztorikus korszakba”, ahol a többi konzol-titánnal csapott össze, hogy muszáj volt bővebben írjak róla. Főleg, hogy az Intellivision nem annyira gyakori téma, pedig igen érdekes második generációs gépecske volt.

Intellivision a Matteltől

Intellivision a Matteltől.

Szóval, kemény idők voltak, Atariszaurusz Rex lába alatt dübörgött a föld, az ég Colecoditeák rikoltásától volt hangos, a cartridge bokrok homályában Velocintellivisions falka leste a békésen legelésző Magnavox és Vectrexiadron csordákat. De mindenkit megnyugtatok, ne tömény unalomra számítsatok, száraz adatokkal fűszerezve. Érdekes részeket emeltem ki, többek közt olyanokat, amiből kiderül, mi köze van a Nintendonak a Intellivision billentyűzetéhez, az “MTV” (nem a magyar) hogyan játszott szerepet a PlayCabel bukásában, vagy éppen hogyan lehet jogilag, tisztán lemásolni a konkurencia konzolját, hogy utána a játékai a saját gépünk repertoárját bővítse. Kezdjük is az elején.

“Az Intellivision Story  – Avagy “játékháború” a 80’-as években” itt folytatódik! »

Általános

Mini retro tv game konzol teszt! – Nes mini kínai módra.

Pár hónapja egy Facebook csoportban írta valaki, hogy létezik a neten a NES mini kínai változata, 500 azaz ötösszáz játékkal. Mivel az említett konzol kimaradt az életemből (csak Tibi bácsival izgultam anno a Marión), meg imádom az ilyen kis vackokat, bepróbáltam. Cirka 3 hét alatt meg is érkezett a csomag. A dobozban egy könnyű, igényesen kialakított kis gépet találtam, pár oldalas kézikönyvvel, játéklistával, 2 darab kontrollerrel, RCA csatlakozóval és hálózati adapterrel. A dolog szépséghibája csupán annyi volt, hogy amcsi dugvillával érkezett. Szerencsére volt itthon egy 5 V-os adapter, így semmi sem állt az utamba, hogy kipróbáljam ezt a gyöngyszemet.

Itt a cumó!

Itt a cumó! :D 

Menü helyett az 500 darabos játéklista fogadott, amiben se keresni, se ABC sorrendbe rendezni nem lehet. Ötvenesével ugrálhatunk a tételeken. Amúgy, rafináció van a dologban, vannak olyan játékok, amik 2x szerepelnek a listán, szóval, legyen nettó 350-400 játék. Sajnos sok nagy név hiányzik (Zelda, Mario bros 3, stb.), ám ami van, az legalább egy az egyben eredeti NES. Például Super Mario, Popeye, Ghostbuster, Spy v.s. Spy, Contra részek, Donky Kong 1-4, Galaga, Excite Bike stb.

Összességben, annak megéri ez a kis masina, aki szórakozásra vágyik a haverokkal, mert a 2 kontrollerrel igazi móka a verekedős/akció játékok, és főleg ezekre van kihegyezve a Mini retro tv game konzol.

Általános

C-64 teszt – A Commodore-om története

Rendhagyó bejegyzés következik. :) Mióta tag vagyok a facebookos Retro számítógép és játék klubbankedvet kaptam, hogy újra beüzemeljem az öreg C-64-et. Előkotortam a szülői ház tetőteréből az öreg masinát, kicsit porosan, koszosan ugyan, de látszólag jól viselte a padlástér hőingadozását, a kazik meg máshol aludtak, így reménykedhettem, hogy nem lesz baj. Sajna, a tévékábel eltűnt, de az említett csoport egyik tagjától rendeltem egyet, amivel a mai okos-tévékkel is kompatibilis lesz.

I live AGAIN!

I live…. AGAIN!

Persze, maga a gép előtte azért alaposan pucoláson esett át (borítás mosás, belül kifújás stb.), a magnó állapota felől viszont kétségeim voltak (szíj, fej állapot stb.). Összerakás után, nagy meglepetésemre, pöccre indult a C64, annyi szépséghibája akadt csak, hogy a power ledet nem jól dugtam be, így az nem világít. Szerencsére, ez nem befolyásol semmit, tettem is be az első kazettát, vigyorogva, hisz cirka 21 év után, újra robogott a Commodore-om! “C-64 teszt – A Commodore-om története” itt folytatódik! »