Oldal 1
Általános

Az első videojáték “easter egg” – Nem, nem az Adventure

A Ready Player One rajongók előtt nem lesz ismeretlen az Atari 2600-os Adventure, ami úgy került be a köztudatba, mint az első videojáték, amiben húsvéti tojást, azaz Easter egg-et rejtettek el. Én is sokáig a könyv alapján gondoltam így, és megmondom, meglepett, amikor a megtudtam, hogy ez nem egészen így van. Persze semmi kétség Warren Robinett zsenialitása felől, csak egyszerűen másnak hamarabb az eszébe jutott, hogy a nevét vagy másfajta “tojást” elrejtsen egy játékban.

Tudom, a “de a google azt írja”, hogy az Adventure a nyerő, de az első otthoni videojáték, amiben “easter egg” található, az az 1978-as Video Whizball volt, ami ráadásul a “Fairchild Channel 1”-es konzolra, vagy németes nevén, Saba Videoplayre jelent meg. De a nyertes még korábbról fog kikerülni. Lássuk hát!

“Az első videojáték “easter egg” – Nem, nem az Adventure” itt folytatódik! »

Általános

Star Wars: Yoda Stories – Erőkalandok

Egy ideje újra fellángolt a Star Wars láz, és ha a borzalmas folytatásokat nem vesszük figyelembe, egész jó dolgok születtek. Egyrészt itt van két, meglepően jól vizsgázó Pc-s játék, a Fallen Order és a SW Squadrons, másrészt a animációssorozatok mellé végre élőszereplős TV-műsorok is készültek, mint a napokban debütáló The Book of Boba Fett, valamint az immár 3. évadra készülő The Mandalorian is. Ez utóbbi bár néha gyengébb epizódokat is termelt (de erős benne a fanszervíz), összességében nekem nagyon tetszett, és ebben a cukiság, a “bébi Yoda” is közrejátszott.

Pedig nem mindig muzsikáltak jól az aranyos, bárgyú szereplők a Csillagok háborúja világában, elég csak Jar Jar-ra gondolni, de az űrlemmingek (Porgok) alkotója is halálpálcát szívhatott, mikor megálmodta a lényeket. És valahol az eredeti széria Ewokjai szintén ide sorolhatók, persze, ha nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy élve elégették volna Hant és Csubakkát, ha nincs ott C3-Po és az erő Luke-al…
Videojátékok esetében pedig talán a Yoda Stories az, ami ideillene, a cuki bárgyúságok sorába. Bár melyik oldalra kerülne, az egyéni kérdés. De nézzük is, miről is van szó.

“Star Wars: Yoda Stories – Erőkalandok” itt folytatódik! »

Általános

Ghostbusters II (videogame) – Rém nehéz folytatás

Nyakunkon az új Szellemírtók film, amit az olyan vén vérfanok, mint én, nagy reményekkel várnak, ezért úgy éreztem, hogy itt az ideje előszedni valamit a gamer témában. Anno a Commodore 64-em mellé kapott egyik kazettán rajta volt a Ghostbuster első része, amit angol nyelvtudás hiányában évekig nem tudtam elindítani. Viszont, miután egyszer véletlen sikerült, utána már elég sűrűn előkerült vasárnap délutánonkénti játszások alkalmával, sőt egyszer még karaokiztam is a főcímdalra (HideThePainHarold.jpg – a szerk.)

Na, most nem erről a játékról lesz szó, hanem a Szellemírtók 2 film alapján készült, sikeresnek semmi kép nem mondható, második részről. Akinek kimaradt anno, az most pár sor erejéig pótolhatja. Nekem speciál PTSD-m volt tőle, de lehet más meg élvezte…
Akkor hát protonfegyvereket aktiválni! Dó! Ré! Egon!!!

“Ghostbusters II (videogame) – Rém nehéz folytatás” itt folytatódik! »
Általános

Empire of the Ants – Hangya RTS

Bernard Werber francia író valószínűleg kevésbé ismert idehaza, főleg, hogy magyarul csupán egyetlen egy műve, a Hangyák trilógia első része jelent meg. Talán ennek is köszönhető, hogy a könyvsorozat ihlette videojáték, az Empire of the Ants szintúgy elveszett a magyar gamer köztudatban. Ráadásul a játék a szokatlan irányítással, a nehéz játékmenettel és a bugok miatt (nem, nem a játék szereplői), nem igazán vált népszerűvé azok között sem, aki anno véletlen belebotlottak.

Pedig nem holmi egy játékos stúdió műve a hangyastratégia, az Empire of the Ants-ot maga a Microïds dobta ki 2000 derekán. A játékban amúgy a könyvből is megismert, Bel-o-kan nevű erdei vöröshangya birodalom “királynőjeként” kell helytállnunk, menedzselni a boly életét. Ez így ismerősnek hangozhat, és a stratégia fanok előnyben is érezhetnék magukat, ám a játék úgy rúgja fel a hagyományos RTS-ek szabályait, mint erdőjáró a bolondgombát…
Aki kíváncsi rá, hogy miért, és/vagy esetleg rajong az ízeltlábúakért, az kövessen a Hangyák Birodalmába.
“Empire of the Ants – Hangya RTS” itt folytatódik! »

Általános

Adrenix – Árnyas Fejvadász

Egy facebookos bejegyzés apropóján találkoztam először az Adrenix-el, és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Pedig nem vagyok oda a zárt helyeken játszódó 6DoF (Six degrees of freedom) típusú játékokért, a Descent volt az egyedüli, amivel röpködtem pár pályát, ám végül az sem kötött le annyira, hogy a műfaj rajongója legyek (kivéve, ha az űrben játszódnak az események, egy jó kis Descent: FreeSpace, X-Wing bármikor jöhet).

2018-03-22 21_13_58-adrenix

Welcome to the Future.

Ez alkalommal azonban kivételt tettem, és belevetettem magam az Adrenix cyberpunkos világba, hogy Scott Griffon bőrébe bújva levadásszam a Medtech hitvány katonáit, bosszút álljak az enyhén mentális gondokkal küzdő ex-főnökömön, és mellesleg kiszabadítsam az elrabolt menyasszonyomat is. Szóval, a szokásos műsor.
Azt még ideírnám, hogy eme sci-fi FPS alkotógárdája, a Digital Dialect, portolták PC-re az OddWorld: Abe’s Oddysee és a Metal Gear Solid: Integral remekműveket is. A továbbiakban az Adrenix mellett a D.D. alapítójáról, Michael Caseről is esik pár szó, többek közt megtudhatjuk, hogy Atari 2600-ra milyen felnőtt tartalmakat készített, és hogy durvultak el a dolgok a pixelporesz birodalom alapkő letételekor. Nem (tudom,) korhatáros tartalom következik (e). “Adrenix – Árnyas Fejvadász” itt folytatódik! »

Általános

9: The Last Resort – Az elfeledett kalandjáték

A mostani bejegyzésben egy igazán különleges kalandjáték kerül terítékre, aminek a ismertetőjével még a legelső 576 KByte-om lapjain találkoztam. A furcsa képek, a játékrepcsiben ülő, szivarozó emberfej és a koronás majom emléke megmaradtak bennem, így, amikor megláttam az Ebayen egy dobozos verziót belőle, azonnal megvettem. Akkor még nem tudtam, hogy egy olyan, játékot sikerült begyűjtenem, aminek a létrejöttében fontos szerepet játszott a világhírű, kétszeres Oscar-díjas színész, :dobpergés: Robert De Niro! Bizony, a mester is kipróbálta a játékipart egyetlen, méltatlanul elfeledett alkotással a 9: The Last Resort-tal.

95592-9-the-last-resort-windows-front-cover

Ominózus kép: a 9-est tartó majomkirály.

De Niro ráadásul színészi kapcsolatait latba vetve, más világsztárokat is beszervezett a munkálatokba, így olyan hírességek kölcsönzik a játékszereplők hangját, mint Cher, James „Jim” Belushi, Christopher Superman Reeve és az Aerosmith két jeles tagja: Steven Tyler és Joe Perry. A képvilágot Mark Rydennek köszönhetjük, az ő “kissé” bizarr látomásai elevenednek meg a monitoron. Mondanom sem kell, ez olyan eredetiséget kölcsönzött a The Last Resort-nak, amivel ma is csak elvétve találkozni. De akkor, mi volt a gond? Miért nem taszította le az akkor már legendás Myst-et a trónról? Erről, valamint a játék történetéről lesz pár rövidke szó a folytatásban! “9: The Last Resort – Az elfeledett kalandjáték” itt folytatódik! »

Általános

Cyclemania – Verseny a filmvásznon

Pár bejegyzéssel korábban volt szó a Star Trek: Borgról, mint interaktív film/videojáték. Nos, most is valami ilyesmi lesz a terítéken igaz, egyedül csak az FMV (Full Motion Video) lesz csak a hasonlóság, ráadásul elég rendhagyó módon: motor- és autóverseny játékoknál kerül elő ez a megoldás!

Screenshot_631

A motoros ellensége itt is a plexire felkenődő sárga bogár.

Méghozzá magát a játékteret, a pályát vették fel kamerával (egy autó belsejéből), majd ezt digitalizálták a számítógépre (így, gyakorlatilag egy videót játszunk le, aminek sebessége tőlünk függ majd). “Harmadik személyben” látszódó járművünk csak lineárisan, megfordulás nélkül tud haladni, mi pedig fix kameraállásból irányítjuk. Mivel versenyzésről van szó, utólag kerültek rá az ellenfelek (ahogy a mi járművünk), az 1994-es Cyclemania esetében terepakadályok is. Hogyanokról, mikéntekről a cikk folytatásában olvashattok. “Cyclemania – Verseny a filmvásznon” itt folytatódik! »

Általános

Exhumed – Kihantolva!

Rengeteg időt töltöttem anno a “Duke Nukem klónokkal”, avagy a Build engine-s játékokkal, és bevallom őszintén, számomra marha nehezek voltak; Duke, Caleb, vagy Lo Wang kalandjait sosem játszottam végig cheat nélkül. Ráadásul ezeknél a játékoknál gyakran jelentkezett nálam a szimulátor betegség (vagy legalábbis egy idő után a rosszullét kerülgetett). Mostanában viszont megkívántam egy jó kis retro lövöldét és eszembe jutott, hogy anno a 576/PC Guru egyik számában olvastam egy “egyiptomos fps-ről”, ami akkor kimaradt. Éppen itt volt tehát az ideje, hogy ránézzek erre a “klónra”. (Ez a “klón” elnevezés igazából téves, de erről később).

Üdvözlet Egyiptomból! Bárcsak itt lennél!

Üdvözlet Egyiptomból! Bárcsak itt lennél!

Az Exhumed, egyeseknek PowerSlave, Egyiptomba invitál minket, ahol sakálfejű lények, varázserejű múmiák, gyilkos macskaszobrok várnak ránk, és nekünk csupán annyi lesz a dolgunk, hogy tömegével irtsuk őket. A Lobotomy Software finomkodásmentes szerelemgyereke még mai is addiktív, annak ellenére hogy a játékmenet keményebb, mint Szaharában a nyári hőség. Szóval, kapjatok fel egy burnusz-t, vegyétek kézbe a M60-ast és indulunk a fáraók földjére. Csak előtte beugrunk a készítőkhöz, akiknek még magát, John Istencsászár Carmackot is sikerült lenyűgözniük.

Múmiás-csapattörténelmes-nagyonsokszöveges beszámoló a folytatásban!

“Exhumed – Kihantolva!” itt folytatódik! »

Általános

To Be on Top – Legyél a Top-on!

Chris Hülsbeck neve ismerősen csenghet az „öreg gamereknek”; több Commodre/Amiga játéknak is ő szerezte a zenéjét, de tevékenykedett PC-n is. Olyan játékok dallamait köszönhetjük neki, mint a Giana Sisters, Turrican 1-3, Apidya, Jinks, Bad Cat, de a Star Wars: Rogue Squadron részeinek muzsikájában is közreműködött. Számomra olyan, mint a filmiparban John Williams, aki kedvenc filmjeim zenéit szerezte, míg Chris kedvenc C64-es játékaimban alkotott maradandót.

Képek a játékból.

De munkássága nemcsak a zeneszerzésbe merült ki, programozott is a német Rainbow Arts csapat tagjaként, több játék fejlesztésében is részt vett. Az egyik ilyen, talán kevésbé ismert, alkotása a To Be on Top kalandjáték, amiben elektronikus zenei karriert futhatunk be. Habár maga a T.B.o.T nem tartozik a leghíresebb Commodore játékok közé, mégis az ötlet és megvalósítás miatt megérdemli, hogy pár szóban megemlékezzünk róla. “To Be on Top – Legyél a Top-on!” itt folytatódik! »

Általános

Fighting Force – Erőnek erejével.

Korábban, a Primal Rage bejegyzésnél említettem, hogy nem vagyok egy nagy verekedős játék fan és a gamer pályafutásom alatt talán, ha egy maroknyival játszottam. Ilyen volt az 1997-es Fighting Force is. A Tomb Raider szagú, 3D-s “bunyós” játék hamar az én és az öcsém kedvence lett, főleg azért, mert tartalmazott kétszemélyes opciót. Mivel mi folyton-folyvást kerestük a lehetőséget az olyan közös mókára, ahol nem kellett a másik “halálára”/ időlimitre várni (általában fél óra / player volt a kvóta, amit persze mind a ketten elhúztunk, a másik idegeit feszegetve), gyakran előkerült a F.F. CD-je az unalmasabb téli délutánokon.

A csapat!

A csapat!

A Fighting Force-t az Eidos – Core Design kombó tette le az asztalra, úgy, hogy eredetileg nem is erre az asztalra akarta lerakni, és bár rengeteg jó ötlettel pakolták tele, úgy érzem, nem kapta meg a megérdemelt kritikákat.
Ráadásul a napokban sikerült szert tennem egy dobozos példányra, így úgy éreztem, eljött az idő, hogy egy kicsit részletesebben foglalkozzak a játékkal; egy cikk erejéig újra felkapjam a vascsövet, beverjem a rossz fiúk arcát, és megakadályozzam a világvégét. Aki be akar szállni bunyóba, az a folytatásban tartson velem, kelleni fog a segítség.

“Fighting Force – Erőnek erejével.” itt folytatódik! »