És legyen ez egyben a “Gondoltad volna?” sorozat első része.
Decemberben lesz 18 éve annak, hogy kedvenc anime (sónen*) hősünk, Son Goku első ízben Kamehameházot a magyar tévék képernyőjén. Arra emlékszem, hogy már a legelső résztől néztem a sorozatot, kb. onnan, hogy Goku kis csávóként nyíltan könnyített magán, aztán percek múlva összefutott Bulmával és indult a kaland. Attól kezdve teljes beleéléssel néztük a sorozatot (öcsém kedvence Krillin volt, egy haverom pedig Piccoloért rajongott), majd utána a második részt, a „Zedet”, egészen, míg az ORTT erőszakosság-kijelzője over 9000-at mutatott, így egyből egy csillagharcos-vadász brigád indult az RTL székházba és úgy felkarikázták a műsort, hogy az meg sem állt a éjféli műsorsávig. Borítékolni lehetett a nézettség esését, és a kaszát. Noha vhs-en megszereztünk még 1-2 részt, de csak évekkel később tudtuk meg, hogy mi lett a Zed vége.
Nesze, ORTT!
Számomra – és sokaknak szvsz. – a Dragon Ball volt a kezdő lépes, miatta szerettem meg az animéket. Ráadásul sokáig úgy gondoltam, hogy ez volt egyben életem első keleti „rajzfilmje” is. Aztán kiderült, hogy tévedtem, sokkal korábban – már 1988-ban – vetítettek itthon animét, méghozzá az M1-en, egy népszerű sorozat formájában.
Ez pedig nem volt más, mint a Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal. Bizony, Nils, Márton ludastul, Pocokostul, Szmöréstül anime, pontosabban egy kodomo**, amit Toriumi Hiszajuki és Osii Mamoru nevű személyek rendeztek. Ki gondolta volna, hogy nem egy echte svéd mesét toltak nekünk. Visszanézve a sorozat részeit, a szereplők kinézetén kívül (a szemük ugye :D), több apró részlet, jelenet, jegy emlékeztet a keleten hódító rajzfilm stílusra. Persze, ezt így utólag könnyű észrevenni.
Wtf? Mi is animék vagyunk? O.o
De nem csak Nils Holgersson az egyetlen anime, amit „sima” rajzfilmnek könyveltünk el gyermeki lelkükben. A Csip-csup csodás Kalán néni kalandjait ugyancsak a Studio Pierrot készítette (nekik köszönthetjük a Dragon Ball-t ugye, és a későbbi Naruto-t is), annak ellenére, hogy a királyi tévé Holland mesének tüntette fel :D Itt is feltűnnek a cukor állatkák, elég a „manga szemű” Lili nyakán lógó menyétre gondolni.
És itt még nincs vége! Maja, a méhecske szintén zenész (japánul Micubacsi Mája no bóken; vagyis Micu bácsi mája nem tört el :D). Róla mindig azt hittem, hogy német. Ami annyiból igaz, hogy a mese alapjául szolgáló könyv valóban germán (Nilsnél ugye Svéd).
Valamint japán kezek vannak még a Bigyó felügyelőben (Inspector Gadget) és az oroszlánszívű Willy Fogban is, aki 80 nap alatt próbálja a Földet megkerülni. Úgyszintén keleti feldolgozás készült a múminokról is, noha a figurák skandináv mitológiához köthetők (a múminok ugyanis trollok, bővebben a wikin.)
Szóval, az animék a spájzban voltak, csak nekünk gőzünk sem volt róla. Engem legalábbis meglepett, főleg Nils esetében, hogy nyugati helyett távol-keleti a külcsín. És láthatjuk, hogy a magyar tévékultúra sokáig a kodomokon nem jutott tovább, az első sónen megakasztotta, és ez főként annak tudható be, hogy egyszerűen nem tudta a magyar társadalom hova rakni az animéket (és ez még most se megy nagyon). Ez van, mi más szellemben élünk, mások a normák, eltérőek a kultúrák. Pedig helyén kezelve, megértve a lényegüket, egy igazán lenyűgöző, különös, de szórakoztató világba kóstolhattunk volna bele az animéken, mangákon keresztül. Kár érte.
(És az Inuyashát sem adták végig!)
Vélemény, hozzászólás?