9: The Last Resort – Az elfeledett kalandjáték

A mostani bejegyzésben egy igazán különleges kalandjáték kerül terítékre, aminek a ismertetőjével még a legelső 576 KByte-om lapjain találkoztam. A furcsa képek, a játékrepcsiben ülő, szivarozó emberfej és a koronás majom emléke megmaradtak bennem, így, amikor megláttam az Ebayen egy dobozos verziót belőle, azonnal megvettem. Akkor még nem tudtam, hogy egy olyan, játékot sikerült begyűjtenem, aminek a létrejöttében fontos szerepet játszott a világhírű, kétszeres Oscar-díjas színész, :dobpergés: Robert De Niro! Bizony, a mester is kipróbálta a játékipart egyetlen, méltatlanul elfeledett alkotással a 9: The Last Resort-tal.

Ominózus kép: a 9-est tartó majomkirály.

De Niro ráadásul színészi kapcsolatait latba vetve, más világsztárokat is beszervezett a munkálatokba, így olyan hírességek kölcsönzik a játékszereplők hangját, mint Cher, James „Jim” Belushi, Christopher Superman Reeve és az Aerosmith két jeles tagja: Steven Tyler és Joe Perry. A képvilágot Mark Rydennek köszönhetjük, az ő “kissé” bizarr látomásai elevenednek meg a monitoron. Mondanom sem kell, ez olyan eredetiséget kölcsönzött a The Last Resort-nak, amivel ma is csak elvétve találkozni. De akkor, mi volt a gond? Miért nem taszította le az akkor már legendás Myst-et a trónról? Erről, valamint a játék történetéről lesz pár rövidke szó a folytatásban!

Az Utolsó Menedék, a játékbeli kalandjaink helyszíne.

Úgy 1995 tájékán, Buzz Hays – a játék későbbi producere – éppen Gregor Lucas THX-énél dolgozott, mint műszaki- és fejlesztő igazgató, amikor Robert De Niro felkérte, segítsen megtervezni a Tribeca Grill egy új részét, amit Hays örömmel elvállalt. Ahogy haladt a meló, a két férfi a közös sörözések, grillezések alkalmával megbeszélték a filmvilág ügyes-bajos dolgait, és egy ilyen csevej alkalmával De Niro felvetette, hogy Buzz próbálja ki magát Soloban, pontosabban szólóban, és kezdjen saját filmek gyártásába. Hays végül belement, és otthagyta az akkori habos-babos, Star Wars-os állást, és újabb filmezéssel kapcsolatos dolgokba, vállalkozásokba vágott bele.

Tribeca Interactive logója.

Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy 1994 novemberében Robert De Niro, Buzz Hays és Jane Rosenthal megalapították a Tribeca Interacive-ot, méghozzá olyan szándékkal, hogy belépnek az akkor virágzó számítógépes játékiparba. (Mi az, ami De Niro-hoz köthető a filmjein kívül? Aki képben van a színészlegenda életével, az egyből rávágná, hogy az éttermei és a Tribeca filmfesztivál. Nos, nem meglepő talán, hogy a játékstúdióját is a New York-i városrészről nevezte el.)
Természetesen, nem a “hagyományos” videojátékfejlesztést tűzték ki célul, hanem elsősorban filmes irányból és eszközökkel szerették volna bevenni a gamerek világát. Mivel az 1993-as Myst koncepciója erős hatást gyakorolt mind De Niro-ra, mind Buzz Hays-re, egy új, kiaknázatlan lehetőséget láttak ebben a “médiatípusban”, játékműfajban. Filmes részről ugye megvolt a tapasztalatuk (rendezés, kapcsolatok, technika stb.), már csak egy olyan csapatot kellett találniuk, aki jártas a szórakoztatóinformatikában, ért a játékszoftverek készítéshez, és összetudja ezt a filmes világgal kapcsolni, magyarán tudják mi kell egy jó kolbászos lecsóhoz.
Így esett végül a választás az akkor alig 3 éves GT Interactive-ra, akinek addigra, többek közt, már a Doom kiadásában is benne volt a mancsuk, gyorsan növekvő és fényes jövő előtt álló cégnek tartották őket.

Itt kelt életre a 9: The Last Resort.

De Niro-ék a főhadiszállásukat San Franciscóban állították fel, ahol hollywoodi módon egy “raktárépületet” alakítottak át, ezúttal, játékstúdióvá. Ide toborozták össze a csapatot, majd belevágtak a fejlesztésbe.
A 9: The Last Resort képvilágának meg-rém-álmodásra Mark Ryden pop-szürrealista festőművészt kérték fel, aki akkoriban már több neves együttes, énekes lemezalbumának borítóját készítette el (pl.: Michael Jackson, Red Hot Chili Peppers, 4 Non Blondes, vagy az Aerosmith), de pl. Stephen King két könyvének a külseje is az ő víziója alapján készült (Rendcsinálók, Rémület a sivatagban).

A 4 Non Blondes lemez borítója.

Mark Ryden tehát neki állt, hogy vászonra álmodja a ‘9’ nem mindennapi világát, ami végül olyan lett, mintha a művész egyik festményében mászkálnánk; lépten-nyomon szürrealisztikus képekbe, tárgyakba és lényekbe botolva.
Nem csoda. Körülbelül 1200 festményt rendeltek Ryden-től, amiket mind bedigitalizáltak, átvittek a játékprogramba. A munkatempó miatt azonban sokszor előfordult, hogy a stúdióban festő Ryden jóformán be sem fejezte az aktuális munkáját, már vették le a képet az állványról, hogy az mielőbb bekerüljön a programba, ilyenkor az sem volt ritka, hogy hajszárítóval szárították az alkotásokat.

Jó példa Ryden fantáziájára ez az “élő szobor”.

De nem csak a grafika volt az egyetlen, amiben ki akartak tűnni a tömegből. Nagy hangsúlyt fektettek az újrajátszhatóságra. Ezért is van az, hogy minden elkezdett játék véletlenül generálja a rejtvényeket (kódokat, kottákat, lejátszandó zenéket stb.), a pályákon csak a helyzetük azonos. Szívtam is rendesen, amikor segítséget kerestem a neten, abban a pár leírásban, videóban, amit találtam, egészen mások voltak a megoldások. Nem mintha nehéz lenne a ‘9’, egy-két feladványától eltekintve simán végigjátszható, csupán logika, türelem és jegyzetelés (vagy PrintScr) szükséges hozzá. Ez utóbbiból jó sok, mert a Last Resort-ban igazán kiemelkedő szerepet szántak a memorizálás és a kombinálás készségnek, ráadásul a játék abszurd világában kell abszurd dolgokra figyelni. Például, az egyik falon lógó képet megfordítva különös, semmit mondónak tűnő ábrát látunk, ám később pont erre kellene emlékezni a továbbjutáshoz, vagy több hasonló nyomból kell összerakni egy újabb feladvány megoldását. De ha tényleg figyel az ember, mint mamika az ablakból, és minden nyomot feljegyzünk, annyira nem lesz nehéz dolgunk.

Az elsőre kaotikusnak tűnő ábra nem más, mint egy zenei párkereső puzzle.

Mint azt a bevezetőben írtam, Robert de Niro alaposan kihasználta a kapcsolatait, igazi hollywoodi csillagként felragyogott és olyan színészeket vonzott magához a szinkronizáláshoz, mint Cher, Belushi, Reeve, Steven Tyler és Joe Perry. Ez utóbbiak a játék főgonoszait alakítják, a Toxic Twins lényeket. A jeles együttes történetében kevésbé jártasak kedvéért megjegyezném, hogy a valóságban is így becézték a két énekest, akik még 1970-ben nyerték meg e kitüntető címet, amiért rendszeresen bevacsoráltak különféle kábszerekből és a hozzájuk illő szeszes italokból. Bár, azóta lejöttek a “srácok” a cuccokról, és tiszták, mint a hamvas hegyi szűzlány egy tavasz reggelen, a nevet megtartották maguknak a régi idők kedvéért.
Amúgy Joe Perrynek volt az az ötlete, hogy a játékbeli névrokonaik szinkronizálásakor egy Voice Boxot használjanak, ez bejött a fejlesztőcsapatnak és alkalmazták is a szinkron készítésekor. (A végjátékban meg is utáltam az ikrek hangját rendesen.)

A “Toxikus Ikrek” lakóhelye sem fantáziátlanságról tanúskodik.

Tom Minton lett a felelős a story-ért. Róla azt érdemes tudni, hogy több animációs filmben, sorozatban is részt vett, mint író vagy producer. A történet amúgy nem bonyolult: nagybátyánk, Thurston Last (Christopher Reeve) halálát követően mi örököljük egy trópusi helyen omladozó Last Resort, avagy az Utolsó Menedék nevű hoteljét, ami mellesleg a Kilenc Múzsa lakhelyéül szolgál. A játék címében lévő 9-es is a görög mitológiában említett múzsák számára utal. (No, nehogy lenge öltözetű hölgyekre számítsunk, ahogy azt a hellászi művészek megálmodták. Ryden bizony rendesen újraértelmezte az ő kinézetüket is.)
Hamar kiderül majd, hogy nagybátyánk igazi művészlélek volt, olyannyira, hogy még egy Múzsa Gépet is épített, amitől ihletet remélt, ám a Toxikus Ikrek (szintén múzsák) alaposan megkavarták a dolgokat a halála után, ahogy a drog és az ital is tönkreteheti az inspirációt. (Bár tény az is, hogy elég beteg dolgok születhetnek betépve :) )
Feladatunk a Múzsa Gép életre keltése lesz, majd a végső dallal elpusztítani a gonosz ikreket. Fincsi! Főleg, hogy botfülem van (meg falábam. Groooot). Szerencsémre, zenei adottság nélkül is végigjátszható a Last Resort.

A Múzsa Gép majdnem kész állapotban.

Ha már szóba került gyerekkorunk Superman-je, fontos megemlíteni, hogy a színészóriás az 1995-ös balesete után szállt be a munkába, és mindvégig lélegezőgépre kötve dolgozott. Hays elmondása szerint, hogy kiszűrjék a gép zaját, Reeve szövegét csak 6 másodperces szakaszokban tudták felvenni. De ennek előnye is lett, Thurston Last karaktere sokkal rejtélyesebb és furább lett a tagolt beszédstílus miatt.

Az egyik Múzsa, Lucille, azt szeretné, ha behangolnánk. :]

De nem csak ellenfeleink, segítőink is lesznek majd bőven. A “leghíresebb” tanácsadónk, Mr. Salty (James Belushi karaktere), aki egy szivarozó fej egy kis repülőgépbe “ültetve”. A háttérinfó szerint, Salty egy katonai akció során lezuhant a dzsungelbe, ahol végül megtalálták, összefércelték, majd az Utolsó Menedékbe vitték. Azóta is itt él a kis játékrepcsijébe zárva, gondozza a gépeket, valamit az ikreket próbálja elüldözni. Tényleges segítséget ne várjunk tőle, néha odaröppen hozzánk beszólogat, majd távozik. Egyszer lesz hasznos, amikor légi csatát kell vívnia egy lázárt pályarészért. De akkor is, előtte egy kis “lelkesítő” zenét kell játszunk neki.

A feledhetetlen Mr. Salty.

Sokkal hasznosabb viszont a Cher hangján megszólaló Isadora, aki egy jósgépben ülő mechanikus bábú. Tanácsok osztogatásán kívül ő “kezeli” a játék egyedi menüjét, amit “ctlr+m” lenyomásával hozhatunk elő. Itt kártyák, ábrák segítségével barangolhatunk a pontok között. Elsőre érdekes, ám sokadik alkalommal végighallgatni Cher amúgy csodás hangját, már-már idegesítő. Szerencsére, át lehet ugrani a monológokat, és menteni is bőven elég, egy-két rejtvénytől eltekintve, kilépéskor.

Az első zenei rébusz csak ránézésre tűnik bonyolultnak.

Merthogy a feladványok elég változatosak, legtöbbször egy adott szobában kell megoldani egy fejtörőt (dallamokat megfelelő sorrendbe visszajátszani, maszkokat rendezni, kutyának csontot adni, pörköltbe vörösbort önteni stb.), majd az így nyert tárgyakkal ide-oda mászkálni, és mindeközben, felfedezőutunk során, figyelni minden szokatlanságra. Annyiból könnyű a dolgunk, hogy egyszerre csak egy tárgy lehet nálunk, cserébe szívás, amikor egy rekeszben több dolgot találunk, és többször vissza kell jönni értük.

Minden fiókba érdemes benézni!

Volt viszont egy, a “vásári” céllövöldés/patkányvadászos feladat, ami számomra a játék legidegesítőbb része lett. Komolyan, majdnem emiatt töröltem a The Last Resort-ot. Ugyanis nem elég, hogy villámgyorsan bukkannak fel a patkányok, csak 5 lövést tudunk leadni a pisztollyal, mielőtt újratöltenénk azt (külön kattintás a forgótárra), ez a hajrában enyhe szemrángást okozott, mintha csak stroboszkóp lett volna a szobában. Ráadásul, bizonyos időközönként még óriáspatkányok is ránk támadnak, amelyeket szintén szitává kell lőni, mert, ha elérik a pozíciónkat kezdhetjük elölről az egészet. Persze, mindig pont akkor ürült ki a táram, amikor már alig volt vissza nekik és elkaptak (lásd a képet lent). Sokadik nekifutásra, valamint egy levél Xanax meg egy üveg rum elfogyasztása közben sikerül ugyan, de azt máig nem értem, ez a rész miért kellett bele.

Horror patkány támadás a vérnyomás magassági rekord döntögető részben.

Egy idő után rááll az ember agya a sajátos fejtörőkre, egy szobát végigtapogatva már tudja, hogy melyik a csokis keksz és melyik a fahéjas, pl. ha egy tárgyat meg lehet fordítani, és a hátulján valami szokatlan van, na, arra tuti szükség lesz valahol. Jómagam is csak akkor akadtam el, amikor a felbontás (lásd képeket) miatt nem láttam meg egy kapcsolót, illetve az Ellen DeGeneres által szinkronizált polip hölgyemény szobájában lévő kis monitorokon lévő képet.
A másik feladatunk, a Múzsa Gép összerakásán kívül, hogy “összeszedjünk” (vagyis screenshootoljunk) minden információt az elveszett dallamokról, memorizáljunk négy kottát, és ezek valamint egy ABC-Rúna szótár segítésével összeállítsunk egy zenei kódtörőt. Ez egyszerűbb, mint aminek hangzik. Persze, a játékra jellemzően lesznek olyan infók, amik csak később, a végső dal lejátszásnál nyernek értelmet. A lenti képen is jól látható, hogy az egyik utolsó előtti feladvány megfejtéshez még a jó, öreg paint-et is igénybe vettem. A végső próba alatt, pedig hibázni sem nagyon szabad, ugyanis 3 tévesztést követően Game Over lesz, és bezáródik a program. Ám, ha sikerült megtalálni az elveszett hangot (nálam az “m” volt), megkapjuk a finálét, ahol a Toxikus Ikrek rács mögé kerülnek és a főszereplők (sztárok) énekelnek egy vidám nótát.
A 9: The Last Restort pedig Salty szavaival zárul: “Just don’t think you did it by yourself, kid!”

Ez még nem a végjáték jegyzetem, csak az utolsó feladványok egyike.

Mint említettem, sikerült egy dobozos verzióhoz hozzájutnom, amihez többek közt mellékelve volt Thurston Last kézzel írott végrendelete. Ezen szerepel egy számkód, amit kezdéskor Salty-nak,kell megadni, ha be akarunk jutni a hotelba. Persze, láttunk már ilyet, de nekem már ez megadta az alaphangulatot a játékhoz, amit amúgy egy Oracle VirtualBox-ban eredeti Microsoft Windows 98 program alatt futtattam. De ez van, nincs a The Last Resort-ból semmi modernizáló javítás, sőt, digitális kiadás sem jelent meg belőle. Bizonyos legális forrásokon ingyenes fellelhető, ha valaki kipróbálná. És ha esetleg nagyon nem boldogul vele, dobjon egy emailt. (Az oldalról – pontban a címem)

A szivarozó ” gyerekkorunk álom macija”, T. Bear szintén a múzsák sorát gyarapítja.

Amikor a cikk záróakkordjait írtam, azon törtem a fejem, hogy miért felejtődött el ennyire a játék, miközben az elmúlt időszak alatt, amit vele töltöttem, teljesen magával ragadt a ‘9’ világa, alig tudok róla negatívumot írni. Talán a patkányos részt említeném meg csak rossz szájízzel.
Érdekes, hogy a játék jóformán még meg sem jelent, amikor 1996 májusában Hays és csapata letették a lantot, és befejezték az elektronikus szórakoztatóiparban, jóformán el sem kezdődő karrierjüket. (Ma Hays amúgy a The TRUE IMAGE COMPANY tulajdonosa, ami 2012 óta foglalkozik sztereotipikus 3D technológiával).

Szorul a hurok az ikrek körül. Csak az elveszett hangot kell megtalálni.

Tény, hogy a húzónevek ellenére sem lett sikeres a 9: The Last Resort. Ez talán két dolognak tudható be. Akkoriban a játékpiac felszállóban volt, egyre több gamet adtak ki, a kalandjátékok meg ugye alapból is kisebb közönséget vonzottak, mint pl. az FPS-ek. Ráadásul a The Last Resort nem egy könnyeded kategória, a nehézsége miatt sem szerették. Másrészt, a játék gépigénye igencsak combosra sikeredett, az akkori mércével szinte erőmű kellett hozzá, de minimum Windows 3.1. Az sem változtatott az eladásokon, hogy a kritikusok imádták, jó értékeléseket kapott.
Az Utolsó Menedék csendesen megjelent, majd ugyanígy el is tűnt, és mára nem más, mint egy Elfelejtett Menedék, Robert De Niro és Buzz Hays első és valószínűleg utolsó kalandjátéka.

Oldalak