Empire of the Ants – Hangya RTS

Bernard Werber francia író valószínűleg kevésbé ismert idehaza, főleg, hogy magyarul csupán egyetlen egy műve, a Hangyák trilógia első része jelent meg. Talán ennek is köszönhető, hogy a könyvsorozat ihlette videojáték, az Empire of the Ants szintúgy elveszett a magyar gamer köztudatban. Ráadásul a játék a szokatlan irányítással, a nehéz játékmenettel és a bugok miatt (nem, nem a játék szereplői), nem igazán vált népszerűvé azok között sem, aki anno véletlen belebotlottak.

Pedig nem holmi egy játékos stúdió műve a hangyastratégia, az Empire of the Ants-ot maga a Microïds dobta ki 2000 derekán. A játékban amúgy a könyvből is megismert, Bel-o-kan nevű erdei vöröshangya birodalom “királynőjeként” kell helytállnunk, menedzselni a boly életét. Ez így ismerősnek hangozhat, és a stratégia fanok előnyben is érezhetnék magukat, ám a játék úgy rúgja fel a hagyományos RTS-ek szabályait, mint erdőjáró a bolondgombát…
Aki kíváncsi rá, hogy miért, és/vagy esetleg rajong az ízeltlábúakért, az kövessen a Hangyák Birodalmába.

Bolyunk a békés reggeli fényben.

Mint amatőr entomológust, “bogarászt” mindig is vonzott a rovarok világa: könyveket bújtam, dokumentumfilmek néztem, David Attenboroughval keltem-feküdtem. Nem hiába, ebben a változatos és a maga módján izgalmas mikrovilágban ugyanúgy megvannak a mindennapi drámák, a túlélésért folytatott küzdelmek, mint a szavannák végtelenjén vagy az őserdők mélyén. A hangyák esetében még az emberi birodalmakkal is található párhuzam. A kolóniáik ugyanúgy terjeszkednek, háborúskodnak, mint a mi történelmünk királyságai, államai; vannak földművesek, állattenyésztők, vadászok és gyűjtögetők, de sokkal speciálisabb szakmákra, feladatokra is meg van az ember, vagyis a hangya. Annyi különbséggel talán, hogy itt az egyén megszűnik, mindenki a boly érdekeinek rendeli alá magát, ezzel biztosítva a faj túlélését. Ha mi, emberek képesek lennénk erre, tutkóra megsüthetnénk a világ legnagyobb almás pitéjét.
Szóval, anno amikor valamelyik játékmagazin (talán az 576) lapjain olvastam az Empire of the Ants-ról teljesen fellelkesedtem, hogy végre valaki kiaknázza ezt a életteret, ezeket a csodálatos lényeket. Az igazat megvallva, ezt nem egészen így képzeltem…

Azért annyira nem csúnya a játék.

A bevezetőben írtam, hogy az Empire of the Ants a Microïds keze alól került ki (a céget ekkor még az alapító, Elliot Grassiano vezette), ami számomra viszont meglepő, hisz a játék első blikkre inkább Maxis vagy Bullfrog (Peter Molyneux) profilnak tűnik. Ráadásul Will Wrighték korábban ellőtték már a hangya témát a SimAnt formájában, szóval egy ilyen mikromenedzselős istenszimulátor jobban illene az előbbi két team játékainak a sorába. A Microïds pedig valahova az RTS és a “God game”-ek közé szerette volna belőni a EotA-ot, szerény vélemény szerint jobban jártak volna, ha csak az egyik műfajra koncentrálják az erőiket…

A grafika viszont ütős lett, emlékszem, sokszor csak bámultam a talajszinten szorgoskodó hangyákat, a mászkáló bogárnépet, a virágokra szálldosó pilléket vagy a lombkoronából aláhulló gallyacskákat. A rovarok mozgása is egészen élethűre sikeredett, különösen tetszett a repkedő ellenfeleink, a darazsak animációja. Még mai szemmel nézve sem csúnya a játék (a hozzám hasonló retro gamereknek egyenes gyönyörű ;) ). Win 7 alatt kicsit köhécselve, de elindul, bár a hangyák és egynéhány “ojjektum” körül csúnya fekete kocka van (lsd. képek), de mivel max. zoomon játszik az ember, különben semmit sem lát az ellenséges csapatmozgásból, ez nem sok avart zavar.

Felderítő csapat a cickafark “árnyékában”.

A játék bár RTS-nek van elkönyvelve, inkább egyfajta Dungeon Keeper és The Settlers keverékhez hasonlít, mint sem a hagyományos bázis- és egységépítős stratégiákhoz. A harcosokon kívül közvetlenül senkit sem irányíthatunk, csak parancsokat adhatunk ki, amit a dolgozók, a maguk egyszerű módján, megpróbálnak teljesíteni. Az őket irányító AI azonban néha gyengén muzsikál, munkásaink ellenséget látva ugyan elmenekülnek, de szinte azonnal visszafordulnak egyenesen az őket üldözők csápjaik közé rohannak. A katonák útkeresése is borzalmas, bátran belegázolnak a pocsolyákba és ott is pusztulnak, kivezetni őket szinte lehetetlen. Ráadásul e rendíthetetlen hősök nem viszonozzák a támadást, még ha könnyedén nyerhetnek, akkor is állnak bambán, míg az ellenség lerágja a lábukat. Figyelni kell tehát rájuk, legalább annyira, mint a bolyunk menedzselésére.

Egy percre nem figyelek és dicső seregem egy pocsolya alján végzi.

Kolóniánk sikeres működésének kulcsa a tökéletes egyensúly megteremtése a nyersanyag-dolgozók-harcosok háromszögben. Az első és az egyik legfontosabb dolgunk az élelem gyűjtése. Mivel ez a boly lakosainak számával arányosan és folyamatosan (!) fogy, sosem lesz elég belőle, cserébe a lelőhelyek hamar kimerülnek, és a következő évig nem is termelődnek újra.
Van lehetőség ugyan, a katonákkal, a pályán mászkáló rovarok levadászására, azonban ezt nagyon nehéz és macerás kivitelezni: a prédák sokkal fürgébbek vagy erősebbek, mint a katonáink, és az erre elpazarolt idő sem térül meg mindig.
Ezért első körben ajánlott egy tucat, csak gyűjtögetésre beállított dolgozó keltetése, majd, mivel a felszínen számtalan veszély leselkedik, főleg a konkurens hangyafajok, mihamarabb nevelnünk kell pár izmos rágójú harcost is. Belőlük szerencsére egy kisebb rajt kapunk, szóval nem kell egyesével “legyártani” őket, és mindaddig hűséges alattvalóink lesznek, míg ízekre nem szedik őket, illetve van kaja a spájzba. Ugyanis, ha kiürül az éléskamra, a harcosaink kezdenek elsőként, egyesével elhullani, majd csak eztán következnek a dolgozók. Nem kell megijedni, ez nagyon sűrűn be fog következni.

Zajlik az élet a boly belsejében is.

Hogy ennyire ne legyen egyszerű az élet, a dolgozókra hárul az utódok gondozása és a boly karbantartása is. Ez utóbbi elég huszadrangú melónak tűnik, de ha egy termet nagyon lelakják, mondjuk a királynő üregét (és 99%-ban ott lesznek a bajok), akkor az a részleg nem fog funkcionálni. Leáll az utódok nevelése vagy a raktárkapacitás csökken drasztikusan. A javítások elvégzéséhez ráadásul nem elég a hangyaerő, speciális, kintről gyűjthető nyersanyag kell, így az élelem mellett ezek beszállítása és raktározása is a nyakunkba szakad.
Szerencsére van lehetőségünk speciális munkások kitenyésztésere (ápolók, ácsok stb.), akik gyorsabban javítanak, hozzáértőbben gondozzák az utódokat, takarítják a járatokat stb. A születési sorrend opciót böngészve mindig láthatjuk, hogy milyen alattvalók fognak kikelni a közeljövőben. Mivel ez elég lassan megy végbe, sokszor érdemes megszakítani a folyamatot, és új egységeket keltetni helyettük, éppen mire van igény. Pontosabban, mire lesz szükség, mert az régen baj, ha azonnal kell pl. egy sereg harcos, de a tojásokat csak akkor rakta le a királynő…
Lesznek majd olyan pályák, ahol egy vagy több alkalommal is át kell telelni. A telet a hangyák hibernálódva töltik a boly mélyén, a felszínen maradt egyedek (barát, ellenség) viszont megfagynak. Ha elkezd csökkenni a hőmérséklet, érdemes mihamarább a visszahívó gombra kattintani, hogy a dolgozók visszatérjenek a járatokba, a katonákat azonban nekünk kell a föld alá vezényelni.

A királynőt megölni nem kell. Mert akkor game over.

De nem elég a bolyt életben tartani, háborúzni is kell. Érdemes hamar “legyártani” pár harcost, és sietve felderíteni a környéket nyersanyagforrások és az ellenség holléte után kutatva. Egyet ne felejtsünk csak, ha felderítő, harci csapatokat irányítunk, fél szemünket tartsuk a bolyon, illetve figyeljük a felbukkanó figyelmeztető üzeneteket, mert előbb összeomolhat a hátország, mint mi elérjük a szomszédos fát.
Ami az egységek számát illet, arra nem lehet panaszunk, civil és harci hangya szép számmal akad, esélytelen lesz mindet legyártani egy-egy misszió alatt. Érdemes is inkább az aktuális helyzethez igazítani az igényeket pl. repülő ellenfelek esetén nem árt a hangyasavlövő egység, viszont más pályákon elég problémásak. Saját egységeket is képesek sebezni, és a mászkáló célpontok ellen akkor van esélyük, ha azok valamiért belassulnak (emelkedőn kaptatnak fel, dolgozókra támadnak stb). Igaz, ilyenkor azért szépen sebeznek. Akit érnek… A könyvben éppen a savlövők váltak be jobban és a hamar haszontalanná váló tankok nem, a játékban viszont sokkal jobban tudtam használni a monstrumokat, mint a hangyatüzéreket.

Hangyatank és az őt kísérő légierő.

De akadnak itt még mézgyűjtő, gyógyító, tréningező hangyák, valamint, idomárok is (!). Bezony, a Formica sanguinea (rabszolgatartó) a játékban az erdei vöröshangya populáció tagjaként szerepel és képes a szárnyas rovarokat csapatszállító egységgé kiképezni :D Igen, ez elég mosolyfakasztó ötlet, de a könyv ismeretének fényében, meg amúgy is teljesen illeszkedik a játék világához.

Ádáz csata dúl az fűszálak tövében.

A pályák kinézete, a lehetőségekhez képest, változatos, bár javarészt erdőségekben csatározunk, ezért sokszor csak a fák, illetve a pocsolyák számbeli eltérése fogja a különbséget jelenteni. A küldetések terén legalább odatették magukat a készítők, akad pár érdekesebb is, nem mindig csak az ellenséges boly legyűrése lesz a célunk (bár esetünkben a királynő halál mindig game over, hacsak nincs pár szárnyas hercegnőnk a tarsolyban)! Van, hogy több évet kell átvészelni, vagy időlimit terhe mellett, bizonyos mennyiségű nyersanyagforrás felett kell kiterjesszük a hatalmunkat. A kedvencem, amikor egy szárnyas hercegnővel kellett bejutni egy elhagyatott fészekbe, amit két nagy imádkozósáska őrizett. Én “ráhúztam” őket az egyik sarokban gubbasztó orrszarvúbogár csordára, és míg azok titánok harcát vívták, beslisszoltam a bolyba.
Későbbi pályákon még szövetségbe is kerülünk más fajokkal, tovább gazdagítva az egységeink számát. Így akár méheket, darazsakat is vezényelhetünk a csatába, legyeket küldhetünk felderítésre. Sajnos, hiába a változatosság, mire elérjük az ilyen pályákat ritkás, tépett hajkoronával fogunk rendelkezni, és inkább egy újabb nyűg lesz a sok nyű, mintsem színes taktikai lehetőség.

Hangyalista

Ahogy említettem, a játék baromi nehéz. Egyrészt gyors taktikai döntéshozást igényel, ami nem nagy baj, de pár hét kihagyás, majd egy mentett állás betöltése után esélytelen lesz átlátni a játékot. Dwarf Fortress fanként pedig nem esik nehezemre összetett folyamatokat figyelni, mégis, a EotA minden esetben megizzasztott, főleg ha napok teltek el két játék között. Elég annyi, hogy rossz alattvalót gyártok, vagy elfelejtem/ nem veszem észre, hogy egy támadó egység közeledik hátulról, mehetek is a “load”-ra. Az ellenfél “csal” hamar nagy erőkkel támad, mikor én még annak örülök, hogy kikelt a második harcoscsapatom. Sokszor 4-5 rajban közelednek, támadják az élemet gyűjtő dolgozókat (ez érzékenyebben érint, mint bármely más RTS-ben), ilyenkor, ha elvonom a védelmet a bolytól, akkor lehet annyi a királynőnek, ám ha nem megyek a melósok segítségére, nem hordanak kaját és annak meg a harcosok látják a kárát… Mindig meg kell találni, ki kell tapasztalni a pályák nyitját és ehhez sok-sok türelem kell.
Hiába van tutorial és a nevetséges kézikönyv egyik sem lesz a hasznunkra. Az oktató rész lassú, bugos, ha egy kicsit is eltérünk attól, amit elvár, lefagy az egész…
És ott vannak még az olyan apróságok, hogy nagyon könnyen félre lehet kattintgatni, téves parancsot kiadni az egységeknek, vagy említhetném a használhatatlan mini térképet és a bonyolult kezelőfelületet, logikátlan paneleket.

Egyik ádáz ellenfeleink, a méhek lesznek.

Sajnos, hogy ez többjátékos üzemmódban hogyan működne, arról nincs infóm, se most, se anno nem volt lehetőségem kipróbálni milyen lehet élő játékostárssal nyomulni az avarban. De van ilyen lehetőség, és remélem egyszer, talán, egy lan partyn sikerül rávennem valaki, hogy próbálja ki velem.

Elmúlt egy év…

Minden hibája ellenére én nagyon szerettem a játékot. Lehet ennek köze van ahhoz is, hogy alapból rajongok az bogarakért. Steamen az Empires of the Undergrowth és a Bee Simulator már a kívánságlistámon van, de retro kategóriában a Bad Mojo szintén örök kedvenc, majd beszámolót is tervezek róla. Egyszóval, aki szereti a rovarokat, nehezebb stratégiát és ezek mellett képes megbarátkozni a barátságtalan kezelőfelülettel, annak ajánlom az Empire of the Ants-ot, de készüljön, lesz olyan pálya, ahol inkább hangyát szedne bokszkesztyűben.

A retro legyen veletek!

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..