Entomorph: Plague of the Darkfall – Bogaras kalandok

Annak idején a játékdemók szinte mindennapiak voltak, a gamer magazinok CD/DVD mellékletein is akadt jócskán belőlük. Egy ilyen – talán Gurus – lemezen találkoztam anno az Entomorph demojával, ami akkor annyira magával ragadt, hogy tucatnyi alkalommal végigjátszottam. Sajnos, a későbbiekben a teljes játékot nem sikerült beszereznem, de pár éve, egy gog-os akció keretében rátaláltam. Persze, azonnali vétel volt, amit nem bántam meg, mert mai szemmel nézve is remek kis akció-kaland szerepjátékkal van dolgunk. A továbbiakban kanyarítok róla egy-két mondatot azoknak, akinek szintén kimaradt az Entomorph az életéből. Vagy csak nosztalgiázni vágynak. :)

darkplague1

Gigászi tintahal védelmező idézése.

Az Entomorph viszonylag ismeretlen alkotás, annyi szent, igazi rétegjáték volt, nem hiába, hogy magyar nyelven alig találni ismertetőt (speciál én semmit sem googliztam róla :D). A játék 1995-ben debütált a Mindscape kiadó jóvoltából, a fejlesztés pedig az SSI és a Cyberlore Studios közös munkája, az utóbbitól talán kapásból a Majesty: The Fantasy Kingdom Sim lehet ismerős, de készítettek Warcraft 2 és Heroes of Might and Magic II-höz is kiegészítőt. Míg a SSI (Strategic Simulations, Inc.) már jóval híresebb repertoárral rendelkezik, többek közt ők jegyezték a híres Panzer General sorozatot is, no meg ugye a szerepjátékaikról ne is beszéljünk. C64-re igazi ínyenc csemegéket dobtak piacra

Ami engem akkoriban azonnal megfogott az Entomorph világa. Óriás rovarok, gyilkos bogarak, giga lények, ezek alkotják a játék krémjét, és egyben fontos, központi szerepet töltenek be a történetben. Már a demoban is összefuthatunk egy óriás polippal és harcolhatunk gyilkos szúnyoghaddal, ezek akkoriban az egyediség erejével hatottak, akár csak a történet. Ez, a klasszikusnak mondható, amnéziás főhőssel kezdődik, aki miután eszmecserét folytatott egy pókszörnnyel – egy látomásban – magányosan ébred egy kis szigeten, és csak annyit tud, hogy a lánytestvérével kell itt találkoznia, valamint a címben szereplő rovarpestis eléggé bekavart a világában. Később persze lassan kitisztul minden, hamar megkapjuk a küldetést, miszerint testvérünket kell megkeresni, aki nyomozni indult a veszélyekkel teli szomszédos szigetre. Indulunk hát utána, és ahogy az lenni szokott különféle kalandokba keveredünk (a nagyobb eseményeket a “narrátor” kommentálja is). Találkozunk a titkos ellenállással, rovarimádó szektával, természetesen magunk is kulcs szerephez jutunk, végül alakot is válthatunk. Persze, nem akarok lelőni semmit előre, érdemes magunknak felfedezni Aden világát. Egy-két apróságot leszámítva, szinte teljesen lineáris a történet, de ha nem sikerül rátalálni a következő teendőnkre, akkor elég sokat kell bolyongani a térképen. Főleg úgy, hogy nincs küldetésnapló :3

 

darkplague

Szúnyog invázió!

Alapból az öklünk a fő fegyverünk, de hamar hozzájuthatunk a varázslatokhoz is (van egy sereg támadó és védő ige), ezeknek az erejét (mana fogyasztását) mi magunk tudjuk beállítani, így van lehetőség az adott helyzethez igazítani a mágiánkat, amire bizony szükség is lesz.

Az irányítás – főként a harc és varázslás – sajnos borzalmas. A jobb egér gombot nyomva tartva lehet közlekedni (és beleakadni mindenbe, de tényleg mindenbe), a ballal pedig pofozkodni. Egyszerűnek hangzik, de a gyakorlatban meggyűlik vele a bajunk. A varázsláshoz elég a mágia gyors-ikonjára kattintani, és ha például a lövedékvarázslatnál irányban áll a karakterünk (ha!) az automata célzás telibe kapja nekünk a célt.
A kurzor alakja megváltozik, amint valami érdekes, széttörhető dolog fölé visszük, ám ahhoz, hogy pl. kontaktusba is lépjünk vele, már mellette kell állni (eléggé kicentizve), hiába kattintunk rá, nem megy oda magától az emberkénk. Beszélgetéshez szintén az ütésgombot kell használni, ami a sokszor össze-vissza rohangáló npc-k miatt nevetségesen borzalmas ötlet volt a készítők részéről. :)

De ha az irányítás nehézségén sikerül túltenni magunkat, remek játék vár ránk. Az Entomorph el fog varázsolni. Van benne valami egyediség, ami mai szemmel nézve is vonzóvá teszi. A világ él körülöttünk, a parton a tengerirózsák behúzzák a csápjaikat, rákok szaladnak szét jöttünkre, az erdőkben méregfelhőt eregető növények nehezítik a haladást. És persze a jagterák mindenhol (ezek a gonosz, óriás rovarok gyűjtőneve :D).

darkplague2

Hangyásodik a helyzet!

Amit még feltétlenül meg kell említsek, az a játék zenéje. A menet közben felcsendülő dalok, a főmenüben hallható melódia, mind-mind hangzatos művek, illenek a játék atmoszférájához, derék iparosmunkák. Ami a hangokról már nem mondható el, sokszor ezek ismétlődnek, idegesítőek. Jó példa a második pálya csirkéinek kotkodácsolása, vagy a harci “nyögések”.

Szóval, tényleg bátran ajánlom mindenkinek az Entomorph: Plague of the Darkfall-t, főleg annak, aki szereti a stílust, az érdekes történetet vagy egy kis különleges, retro játékra vágyik.

Ja igen, és nem szenved entomofóbiában :D

GOG-os verzió ITT érhető el!

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..