Valamikor a gamer magazinok CD-mellékletei igazi cukorbányák voltak, sokszor találtunk rajta olyan játékdemót, amiről azelőtt és sokszor azután sem hallottunk többet. A korábbi cikkemben szereplő Entomorph-al szintén így találkoztam, ahogy a mai ismertető főszereplőjével, a Muzzle Velocity-vel is. Ezt a kis csodát a világhírű liechtensteini Digi for Fun csapat hegesztette, és úgy 1996 táján dobta piacra. A játék egyfajta II. világháborús környezetben játszódó stratéga, taktika szimulátor (Dungeon Keeper szerű egységbe ülős elemekkel) egyvelegnek készült, ám nem ért el fényes sikereket. Olyannyira, hogy szinte semmit sem találni róla a net bugyraiban, hamar badsectorba került. A fejlesztőcsapat pedig elment éjjeli őrnek, legalábbis a mai napig üzemelő honlapjukon szerint a rendszer biztonsági téma a fő profiljuk.
Gémpléj!
Én a Muzzle demójával szórakoztam anno sokat, amire egy Guru CD-n volt, és egészen a közelmúltig nem is akadtam a nyomára. Ám az elmúlt hónapban megtaláltam az azóta szent Grálként keresett játékot, méghozzá a teljes verziót! Mondanom sem kell, rácuppantam, ahogy a hetedikes Pistike a Fifa 2017-re, és még egy röpke félórás gameplay videót is szkrínkepcsöröztem róla – kommentár nélkül :P. Ezt fent láthatjátok. Akit pedig jobban érdekel a játék, az kapaszkodjon az egérbe mert:
Muzzle Velocity teszt következik!
A történet ott kezdődött, hogy unokatesóm úgy ’96 tájékán egy CD mellékletet adott kölcsön, vagy kunyeráltam el tőle – inkább az utóbbi -, egy Guru-t talán, amin fent volt a Muzzle. Kipróbáltuk öcsémmel, sokat szórakoztunk vele, persze nem a taktikai részével, a Düne 2, Red Alert szint ment, de ez meg bonyolult volt, mint egyszeri usernek a Dwarf Fortress. Annál inkább imádtunk tankot vezetni, illetve „beleszállni” a katonákba, városokat foglalgatni, gránátokat hajigálni. Főleg, azt komáltuk, hogy halál esetén mindig volt egy üres egység, akibe átkerültünk. Később is csak a Muzzle miatt kértem el újra a CD-t, egészen addig, míg, ahogy ez lenni szokott, „kiöregedett” a játék. Mi, ahogy a világ, tovább robogott, a Muzzle pedig ott maradt az árokban játéktörténelem főútja mellett.
Akkor melyik is a gps?
Évekkel ezelőtt aztán valahogy ismét az eszembe jutott, hogy játszottam én valami ilyesmivel, sajnos a nevére nem emlékeztem, (annyira csak, hogy tuti ’m’ a kezdőbetűje és valami Maze szerű neve lesz, és talán a második rész volt), de valahogy mindig a mortyr-t dobta ki a google, vagy egészen más játékot. Így ismét jegeltem az ügyet. Aztán nemrég segítséget kértem az iddqd facebook oldalán, ahol a választ ugyan nem, ám nyomokat kaptam, és végül ezek vezettek el a játékhoz (egy dosos tankszimulátor alapján kerestem hasonlókat, és a google találat egy képében ráismertem a Muzzle-ra). Örültem, mint mamika a 13 havi nyugdíjnak, mert már úgy voltam vele, hogy nem is létezik a játék, hanem álmodtam, vagy tényleg igaza van a hangoknak, és klinikai eset vagyok. Szóval, létezik a Muzzle, és pont olyan, mint amire emlékeztem. Legalábbis a mechanikája, a grafika csúnyább lett :P (Jó tudni, az idő megszépíti a játékokat is!).
Boci ül a fűben.
Akár a demóban, a teljes verzióban is három nemzet közül választhatunk (a kampányon kívül sima csatákat is van lehetőség játszani), amelyek, értelemszerűen, egyéni egységekkel rendelkeznek, és velük vívhatjuk meg az alternatív II. világháborút. Ahogy haladunk előre, kapjuk az előléptetéseket, és így később a taktikai részt is átvehetjük a MI-től. A készítők amúgy profin odafigyeltek a hadosztályok valósághűségére, külön digitális enciklopédiában tanulmányozhatjuk őket (videón is látszik majd), úgy mint a kinézetüket és a fő tulajdonságaikat, mert bizony azokat is sikerült, talán túlzottan is, életszerűre leprogramozni. Egy tanknál pl. állítható, hogy a „fej” forgása a törzshöz viszonyítva zárolt legyen, vagy szabad, illetve egy tökösebb jármű négy oldal páncéllal is rendelkezik, ezek sérülését is leolvashatjuk a hud-ról. Lánctalpasok esetén löveg, gépfegyver, illetve a tetőre szerelt géppuskát is bevethetjük az ellen fülének vakargatására. Ez már bőven elég lenne egy átlag játékosnak, ám ezenkívül parancsot oszthatunk a divíziónknak, evakuálhatjuk a legénységet, baloldalon, lent láthatjuk a lövés pontosságát (a tank dőlésszögéből számítva), a másik oldalon meg pl. a motorhőmérséklet, lánctalpak sérülését jelzik a műszerek, és bizony a benzin is fogy, arra is figyelni kell. Ráadásul tankonként változhat ez is, akár csak az egységek esetén. Szerencsére az F1-re verve jön a súgó, ami legalább annyira riasztóan hosszú, mint a Trónok harca eddigi összes kötete. Ha megvagyunk az elméleti képzéssel, akkor jöhet a gyakorlat. Felejtsük el a szokásos irányítást, minden egység más-más gombbal mozgó, lő, kulturáltan szórakozik. Ezt is tessék betanulni, ha túl akarjuk élni a frontot.
No, akkor most ki is kérte a szurit?
Na, megrémülni nem kell, simán játszható a játék HC gamerként, általában nincs annyi időnk, hogy elemezgessük a műszerek nyavajgását, mert hamar betalálnak a másik csapatból, akiknél azonban sokszor halálosabb a civil forgalom (hehe, többször gázolt el a városokban cikázó személyautó, mint ahányszor lelőttek a 2 méterre álló ellenkatonákok). Látható a videón is, hogy a mesterséges intelligencia kicsit gyengén muzsikál, mondjuk, a vadászgépekről ezt nem lehet elmondani, profin lőnek, fordulnak, bombáznak és az első pályát szinte végig uralják. Szerencsére, akár egy sima tank gépfegyverével leszedhetők, csupán türelem és megfelelő mennyiségű nyugtató kérdése. Győzelmek után szerzett bizonyos rangok után a taktikai képernyőn is parancsolhatunk majd az egységeknek, ami nem árt, mert sokszor bénázik a gép, látszólag össze-vissza küldözgeti az egységeket, legalábbis nem találtam benne még logikát, miért küld egy, azaz 1 nyomorék tankot az ellenséges főhadtestére, miközben egy tized gyalogságra rányomja a város védelmére kirendelt páncélos hadosztályt. Ilyenkor érdemes vagy beszállni a magányos harckocsiba, és saját kezűleg szétrambózni az ellenséget, vagy rendet tenni a taktikai képernyőn, ha van rá lehetőség. Azt megjegyzem, hogy az egységbe „szálláskor” egyből nullára csökken annak a sebessége, és míg lendületbe hozzuk, simán szemközt lőhetnek. Idegesítő bug.
Ez a híd túl közel volt.
Ha bukjuk a pályát, ha nem, ami a totális megsemmisítés vagy a zászlóval jelölt zónák elfoglalása esetén teljesül, mehetünk a következő hadszíntérre, ahol új egységek, és területek várnak ránk. A játék amúgy figyeli az időjárást, szélben, esőben, hóban másképpen ketyeregnek a gyilokgépek, mint egy kora nyári délutáni napsütésben. Ugyanígy a répamezőn csak vánszorgunk, míg a betonúton már lehet döngetni a tigriscicával. Jah, a tereptárgyak rombolhatók, a fák kidönthetők, a gyalogosok meg, hát, szintén nem kompatibilisek a lánctalppal :D (Könnyebb is a taposás, mint a lövöldözés.)
Ágyúink már várják az ellent!
Fontos megemlíteni, vannak utánpótlást biztosító egységek, orvosi autók, lőszerszállító teherjárművek stb., felderítésre szolgáló jeepek stb. Őket menet közben is hívhatjuk.
Összességében nem (volt) rossz játék a Muzzle Velocity, sajnálom, hogy anno nem találkoztam a teljes verzióval, mert akkoriban több szabadidőm volt, és simám végigvittem volna kampányt (közel 150 térképpel!!!). Hiányzik a multi, és a hangok is idegesítőek sokszor, az egyfolytában ismétlődő zenéről már nem is beszélve. Valamint baromi nehéz a németekkel. Az első videóm abból is kuriózum, hogy most sikerült megnyernem az első pályát! :D Annak ellenére, hogy vérprofinak látszom, nem voltam az :P
Aki kíváncsi rá, az ITT megnézheti a demót, online. Vagy egy kis keresgéléssel le is töltheti!
Jó nosztalgiázást!
Vélemény, hozzászólás?