Nem vagyok nagy verekedős játék fan, Mortal Kombat 2-ön kívül, talán 2-3 játékkal játszottam életemben, ahol a cél az ellenfél elpáholás megadott időre és körön belül. Ezek közül az egyik a Primal Rage. A gigászi lény (dinók, óriás majmok!!!) harc miatt hamar rákaptam, bár sajnos nem volt sok sikerélményem vele. Kombók, kivégzés kódok ismeretének a hiányában a leggyengébb szinten, a 4 alapütéssel operáltam csak (akkoriban még nem úgy volt, hogy az ember felmegy a netre és megnézi mik a kombinációk). Így, nulla kihívással hamar unalomba fulladt, ám a látvány miatt (véres harcok, dinók, óriás majmok!!!) vissza-vissza tértem hozzá.
Nemrégiben azonban pótoltam a hiányosságaimat Primal Rage téren, így erről, valamint a játékról néhány mondat a szokásos tovább gomb után.
Rohadt Blizzard!
Az első meglepő dolog az lehet annak, aki anno felületesen szemlélte a játék introját, hogy nem a múltban, hanem a jövőben játszódik a történet. Eszerint egy meteor csapódik a Földbe valamikor a jövőben, eltörölve az emberi civilizáció jelentős részét, a túlélőket pedig kőkorszaki (vaskor inkább) szintre vetve vissza. A kontinensek új formát öltenek: egy tűzgolyót köpő T-rex fejjé “vándorolnak” össze, és az új földrész az Urth nevet kapja (az Earth-ből gondolom). Ebben a káoszba süllyedt világban születnek meg az isten-szerű lények, közülük egyet kiválasztva kell majd a többi szörnyet lenyomni és Urth kizárólagos urává válni, egyben jogot nyerni a személyünket imádó (ős)emberek további sorsának alakításáért.
Az isten-lényeket jellemeik alapján jó és rossz csoportba sorolhatjuk (illetve van egy semleges, ő Sauron a T-rex, akit csak az ösztöne, az éhsége vezérel), és velük diadalmaskodva egyéni befejezéseket kapunk. Pl.: a raptor kinézetű Talon az emberiséget állaként fogja tenyészteni, míg Armadon – Ceratopsia forma dinó – célja a világ megmentése.
Vérengző T-rex és bikinis csajok, mi kell még?
Minden istenség, az alap ütéseken kívül, egyedi harci képességekkel rendelkezik, és természetesen saját kivégzési animációt is előhozhatnak az ügyes-kezűek. A többi hasonló játékoz képest, a Primal Rageben az életerőn kívül, állóképesség mérővel is rendelkeznek harcosaink, ami ha kimerül, egy rövid ideig elkábul az érintett istenség.
A másik fontos pontja a játéktérnek a körülöttünk ugráló emberek. Mind a két küzdőfél követői ott rohangálnak a pályán, és a megfelelő gombok lenyomásával akár fel is lehet falni őket pl.: életerő visszaállítás céljából. Sőt, azt is számolja a gép, hogy kinek az imádóját zabáltuk fel épp. (Két emberi játékos esetében még “tollasozhatunk” is a szerencsétlenekkel, oda-vissza rugdosva őket egymás közt). Az is szokatlan lehet a verekedős játék fanoknak, hogy itt a kombók előhívásához a megfelelő gombokat lenyomva kell tartani, majd mozogni hozzá.
Primal Rage Game Boy verzió
Érdekes adalék, hogy a játékban ugyan kikapcsolhatók a véres, erőszakos részek, mégis jelentős botrányokat okozott a Primal Rage durvább jelenetei. Konkrétan a Chaos nevű szupermajom gusztustalan támadásai és az egyik kivégzése (“aranyzuhany” avagy savas-vizeléses kivégzés :D), ami miatt pereskedéssel is szembe kellet néznie a kiadónak (Atari Games).
Sajnos, a folytatás sosem készült el, pedig tervben volt, még a történetet és az új karaktert is kigondolták hozzá. Itt minden istenség kapott volna egy emberi formát. Végül anyagi megfontolásból törölték, akit érdekel, az ITT megnézheti, hogyan festett volna nagyjából, ha kiadják.
A pofás képregény előlap
Készült viszont Primal Rage: The Avatars címen regény és még képregényt is rajzoltak belőle. Sajna, magyar nyelven nem találkoztam velük, pedig érdekes olvasmány lenne, az tuti :D
Számtalan portra kiadták 1995-ben a játékot (eredetileg ’94-ben jelent meg első ízben játékgépre), ha valaki kipróbálná egyedül a gép ellen vagy akár egy haverral, annak íme két lehetőség:
Jó nosztalgiázást! :D
Vélemény, hozzászólás?