Chris Hülsbeck neve ismerősen csenghet az „öreg gamereknek”; több Commodre/Amiga játéknak is ő szerezte a zenéjét, de tevékenykedett PC-n is. Olyan játékok dallamait köszönhetjük neki, mint a Giana Sisters, Turrican 1-3, Apidya, Jinks, Bad Cat, de a Star Wars: Rogue Squadron részeinek muzsikájában is közreműködött. Számomra olyan, mint a filmiparban John Williams, aki kedvenc filmjeim zenéit szerezte, míg Chris kedvenc C64-es játékaimban alkotott maradandót.
De munkássága nemcsak a zeneszerzésbe merült ki, programozott is a német Rainbow Arts csapat tagjaként, több játék fejlesztésében is részt vett. Az egyik ilyen, talán kevésbé ismert, alkotása a To Be on Top kalandjáték, amiben elektronikus zenei karriert futhatunk be. Habár maga a T.B.o.T nem tartozik a leghíresebb Commodore játékok közé, mégis az ötlet és megvalósítás miatt megérdemli, hogy pár szóban megemlékezzünk róla.
Chris Hülsbeck 1968-ban született németországi Kassel-ben, nagymamája zongoratanárnő volt, így elég hamar megismertette a kis unokáját a zene világával. Chris 14 éves korában kapta meg élete első Commodore 64-esét, és ezzel – mondhatni – megpecsételődött a sorsa. Belemerült az informatikában, főleg a zene érdekelte, de programnyelveket is tanult. Pár évvel később azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a német 64’er magazin által meghirdetett zenepályázaton első helyezést ért el a Shades című dalával. Hónapokkal később pedig zenei szoftvere, a Soundmonitor, kapott helyet az újság lapjain. Ekkor figyelt fel rá a Rainbow Arts stúdió és kiadó, állást ajánlottak neki és évekig ennél cégnél egyengette karrierjét és itt készítette el a saját maga tervezett és nagy részében programozott játékot, a To Be on Top-ot.
Chris Hüelsbeck 1986-ban a soundmonitorral a monitoron.
Chris Hülsbeck később sem állt meg, Amigán folytatta a munkásságát, majd a korral haladva készített zenéket Nintendo valamint PC játékokhoz is (Star Wars: Rogue Squadron 1-2, Extreme Assault), és állítólag még filmzenéhez is felkérték. De ezekről majd egy másik bejegyzésben térek ki, ami csak a mesterről szól. Most kanyarodjunk vissza a T.B.o.T-hoz.
A játék 1987-ben jelent meg Commodore 64 mellett Atari ST-re is. Már a menü betöltése után fülbemászó dallam fogad minket, emlékszem, sokszor csak ültünk és hallgattuk öcsémmel, ahogy a top 10-ben fellelhető zenéket is. Ezt leszámítva, nem tartozott a kedvenc játékaink közé, mert évekig fogalmunk sem volt, mi lenne a lényege. De ettől független mindig akadt olyan nap, amikor untuk a többi menőbb progit és betöltöttük a T.B.o.T-ot, zenét hallgatunk vagy „barangoltunk” a városba.
Most csak az ötödik helyig jutott a Retro Geek Bass.
A To be On Top-ban egy kezdő zenészt alakítunk, aki a “megszólalásig” hasonlít Chris Hülsbeck-re (szemcsi, séró stb.). Vele kell egy olyan melódiát komponálni, ami végül bekerül a legjobb három közé, hogy így részt vehessünk egy élő tévé show-ba. A játék első pontjában inspirációt kell gyűjtenünk, ezt a szobánkban, videojátékot játszva tehetjük meg. Egy idegesítő mini játékban kell minél több azonos színű, véletlenszerűen mozgó, pattogó karikát begyűjteni, amiket később felhasználhatunk a slágerünk létrehozásához. Pontosabban 4 fajta zenei elemért megy a harc (basszus, zenei kíséret, dallam, szekvencia), mindegyikből 16 szín jelenik meg, amiből ha négyet behúztunk, akkor ugrik a következő 16-ra. Baromi nehéz rész volt, itt sokat szenvedtünk anno, míg rá nem jöttem, hogy elég egy helyben állni és nyomva tartani a tűzgombot. Persze, így is sokszor elillant 1-2 fontosabb karika (bizonyos ideig jelennek meg), de még mindig jobb volt, mint utánuk rohangálni az akadályokkal teli pályán. Ma már – hála az internetnek – tudom, hogy a sötétkék lenne a legfontosabb hangsáv, azzal lehet a legjobbak közé kerülni, de ezek mindig a sorozatok végén bukkannak fel.
Kapd el a ritmust! Avagy idegtépő dallamvadászat.
Ha ezzel megvolnánk, a zongorán (ugye, Chris is zongorán kezdte) kell létrehoznunk a dalunkat. Lehetőség szerint azonos színű basszust, kíséretet, dallamot kell összerakni, majd a szekvenciát beállítani. Ilyenkor, ha jó a zene, már is megjelenik egy szám a Chart No. mögött. A további teendőink a szerzeményünk csiszolgatásával telik, haverhoz ellátogatni (kazettát vigyük magunkkal), ott megint hangszerelni a szintetizátoron, majd a hangstúdióba kell bejutni a DJ segítségével, ahol tovább javíthatunk a dalunkon (dobok hozzáadása). Ha végül sikerült a top 3-ba kerülni, élő tévé műsorban küzdhetünk a közönség szavazatáért, a toplista első helyéért. A helyszínek között a városban kell sétálnunk, ám nem árt az óvatosság, mert 4 fajta „ellenség” vagyis jármű/járókelő próbál véget vetni bimbózó zenei karrierünknek (mi csak tankos faszinak, kocsis bohócnak, boszorkánynak és diszkós srácnak hívtuk őket). A velük történő ütközés instant halál, kivéve, ha van inspirációnk, ilyenkor a két gyalogos esetében (öreg mamai és görkoris) csak pontot vesztünk. A botját lóbáló néni kiáltása („No respect!”), míg a kerekeken guruló afró gyerek zenéje tehet be az ihletünknek. Ezért az utcai kóborlásaink szlalomozással fognak telni, szerencsére egy időben csak egy fajta ellenfél kering a képernyőn, ami megkönnyíti valamelyest a játékot. Sőt, ha pl. az öregasszonyt követjük, szépen körbe lehet sétálni a pályán.
Az öreg néne úgy nyomul felénk, mint a magyar nyugdíjas a déli buszra.
A játékban öt fajta épületbe lehet bemenni, a saját házunkba (itt vigyázni kell „mutterhoz” ne érjünk hozzá), és a diszkóban büntetés nélkül beléphetünk, a maradék három hely meglátogatását (haverháza, hangstúdió, tévé csatorna) game over jutalmazza a program, ha nincs nálunk a megfelelő tárgy, de ezek is csak egyszeri belépésre jogosítanak. Mi, öcsémmel általában a haver háza után elakadtunk, és a diszkóban forgolódva (a ritmusra táncolva :D) mulattunk az időt, míg meg nem untuk a játékot. T.B.o.T amúgy nem bonyolult, ha az ember egyszer kitapasztalja, utána pár perc alatt végig lehet játszani. Ha esetleg mégsem sikerült bekerülni a top 3-ba, de az első tízben benne voltunk, a menüben meghallgathatjuk a dalunkat, és akár el is menthetjük a toplistát. Amúgy telis-tele van a To be On Top jobbnál jobb zeneszámokkal, Chris Hülsbeck kitett magáért, mindenhol egyedi dalbetétek szólnak. A házunkba pl. olyan, mintha szöveg is lenne a zenében, „nájnpm” szót értettünk mindig:
Habár nem került a legendás játékok sorába, csak dicsérni tudom a To be On Top-ot. Igazi színfolt, egyszerű, még is idő kell, hogy kitapasztalja az ember. Egyetlen hátránya van az ajtónyitás és a belépés az épületekbe nehézkes, sokszor akkor bombáznak el, amikor szerencsétlenkedünk az ajtóban. Ettől független ajánlom mindenkinek, zenerajongóknak főleg.
Az első helyezésig meg ne álljatok! :D
+ Ha valakinek kell, itt a kézikönyv: To_Be_On_Top_-_Manual_-_C64
Vélemény, hozzászólás?