Warlock Revenge – A boszorkánymester berág

Nem tudtam megállni, hogy ne vegyem meg, pár száz forintért, a Warlock Revenge-t, a múltkori CTHON is jó üzlet volt, bár a mentés nélküli rendszer miatt azóta sem játszottam végig (nehéz, na). Cserében jól szórakoztam, teljesen rendben volt a játék.
A Warlock Revenge sem ígérkezett rosszabbnak, elég meggyőzőék voltak róla a videók, a steamen csak pozitív értékeléseket kapott (jó, az ára is baráti volt, de azért szemétre nem szórnám a nehezen megkeresett magyar valutámat, valamint a szűkös időmet).

Mágus a mágus ellen!

Ismét bejött a számításom, kellemeset csalódtam a játékba, egészen rákattantam, és bár nem volt olyan hosszú (2-3 óra alatt kipörgethető), végül elégedetten álltam fel a székből. Még az sem rontott az élményen, hogy egy teljesen ingyenes szerkesztővel kreálták, ami jóformán készen kínálja a játékot, “csak” a textúrákat kell ráhúzni. Ám ez egy irdatlan meló. Tudom, direkt kipróbáltam a W. R.-t hajtó Raycasting Game Maker-t, erről és a saját kis 3-4 óra alatt összedobott Wolf klónomról a következő bejegyzések valamelyikben lesz szó. A folytatásban következzen a Warlock Revenge bemutatója.

A kis indie fejlesztő cégeknek se szeri se száma, a Narayan Games név sem mond sokat, tudtommal orosz úriemberekről van szó (vagy csak egyről) akik már korábban próbálkoztak egy hasonló stílusú játékkal, ez a beszédes Western FPS néven debütált ugyancsak a gőzekén.
A W.R. szintén a retro vonatra kapaszkodott fel, ami lassan annyira telített, mint egy délutános járat Indiában. Tehát pixelart-os grafikára, egyszerű játékmenetre számítsunk, egy Wolf3D klónra kis Hexen beütéssel. Igazából a Raycasting Game Maker, amivel készült, pontosan úgy hirdeti magát, hogy egy Wolf klón gyártó program. Valóban, hamar összedobható vele egy egyszerű játék, én eddig 3-4 órát öltem a cuccba, a sima alapkészletet használva, de egy béna kis valaminél többre nem tellett, ahhoz hogy egyedivé varázsoljam, már komolyabb meló. Egy teljesen új grafika, ellenség animációk ráhúzására nem vállalkoznék. Ráadásul elég összeszedett a Warlock Revenge, teljesen kimaxolhatták a RGM-ben rejlő lehetőségeket (szerintem a motorba is belenyúltak). Az árra éppen ezért nem is lehet panasz, megdolgozott érte a Narayan Games.

A “pofásan” újrahúzott textúrák.

Sajnos, bizonyos hátárnyai is vannak az ingyen motornak, emiatt akadt 1-2 idegesítő, de megszokható bug. Például a fordulás sebessége borzalmas, dpi-t kell állítani az egéren, vagy a megfelelő alkalmazásban gyorsítani a mozgásán, hogy ne úgy forduljon  karakterünk, mint egy reumás levesteknős. Továbbá mentéskor a térkép elsötétül (a Load viszont rendbe hozza, így mentés-töltés a helyes lépések :D), valamint a zene többször újraindul a menüben barangolás közben.
Ezeket leszámítva a játék hozza az elvárható retro fps érzést. Az öt pálya változatos; szépen kidolgozott grafika, egyedi textúra jellemzi őket. Ugyanez elmondható az ellenfelekről is, akikből 5 fajta (pók, goblin, mágus, repkedő koponya, veres démon) próbál majd húsos lepényt sütni emberünkből. Ráadásul, nem is olyan egyszerű végezni velük: cikk-cakkban mozognak, kitérnek a lövéseink elől, elbújnak a sarkon egy “cigire”, vagy éppen mögénk kerülnek, elmondható, hogy egészen jó AI dübörög a motorháztető alatt. Ha elkapnak, közelharcban gyorsan leölnek, a távolról operáló mágusok elől azonban el lehet oldalazni, persze ha a hely engedi. Amúgy a lövedékek mozgása bugos egy kicsit, mert néha a sarok mögé bújva is elérnek. (A lenti képen is jól látszik ez; a háttérben Janit játszó mágusember kék körös varázslövedéke gond nélkül áthatol a goblinon). Életerőnket a pályákon elszórt vörös borral avagy gyógyitallal tölthetjük fel.

A goblinok szeme sem a magas vérnyomástól vöröslik.

Szerencsére, van lehetőségünk visszavágni, különben mi értelme lenne a játéknak ugye, az alap kard mellé hamar beszerezhetünk egy zöld varázspálcát, amivel már távolról csiklandozhatjuk a gonoszok talpát. “Töltény” gyanánt a pályákon lila gömbök vannak elszórva, viszont ez mindig azt a fegyvert tölti, ami aktív, újabb Game Maker sajátosság. Összesen még két “fegyvert” találhatunk, nagyon nem akarom lespoilerezni, így elég annyi, egyik gyorsan szórja az áldást, a másik nagyot üt.
A halálpálcáinkon kívül a térkép lesz még a segítségünkre, vagy éppen a kárunkra. Komolyan mondom, alapból is labirintus az összes pálya, könnyen eltévedhetünk benne, erre az egyetlen mankónk a tájékozódásban tükrözött. Pontosabban fejjel lefelé “áll”. De ez annyira összezavart, hogy sokszor csak néztem, mint Noé a harmadik tevére, amikor egy forduló után fallal találtam szembe magam a várt folyosó helyett. Ezt meg kell szokni, mert tényleg nélkülözhetetlen társunk lesz a térkép, nálam pl. állandóan aktív volt, kitakarva a varázskönyv animációját. :\

Nagyon-nagyon rossz napom volt.

A játékmenet viszonylag egyszerű, minden pályán van egy kulcs, jól elrejtve, szörnyektől körülvéve, ezt kell megszerezni, majd a kapuhoz verekedni magunkat, hogy átjussunk a következő pályára. Annyi turpisságot azért belecsempésztek az alkotók, hogy a pályákon több “kijáratot” is elhelyeztek, ezeket zölddel jelöli a térkép, ám ebből csak egyet lehet elérni, a többit szépen bekerítették tereptárgyakkal, akadályokkal, így ha ilyenbe botlunk, mehetünk egy másikhoz. Szívás.
Utunk során találhatunk még pergamentekercseket, varázskönyveket, valamint pályánként egy piros gombát, ezeket felszedve extra pontokat kapunk, ami csupán a végösszesítésben számít majd, a játékmenetre nincs hatással.
Hangok terén is dicséretet érdemel a Warlock Revenge, a zene darkos, nyomasztó, a lények, tárgyak hangjai is profi munka, a pókok halála a kedvenc effektem, szinte érezni, ahogy a kis dögöket kipukkasztjuk.

Ezzel az eredménnyel zártam a játékot.

Összességében egészen jó kis retro indie játék lett a Warlock Revenge, a bugok ellenére is sikerül belemerülnöm, egy nagy bajom volt csak: hamar véget ért! Szóval, akit érdekel, vegye meg. Amíg a Project Warlock meg nem érkezik, addig tökéletes időtöltés lesz, sokkal többet rejt magában, mint az elsőre látszik.

Steam link.