Oldal 1
Általános

Exhumed – Kihantolva!

Rengeteg időt töltöttem anno a “Duke Nukem klónokkal”, avagy a Build engine-s játékokkal, és bevallom őszintén, számomra marha nehezek voltak; Duke, Caleb, vagy Lo Wang kalandjait sosem játszottam végig cheat nélkül. Ráadásul ezeknél a játékoknál gyakran jelentkezett nálam a szimulátor betegség (vagy legalábbis egy idő után a rosszullét kerülgetett). Mostanában viszont megkívántam egy jó kis retro lövöldét és eszembe jutott, hogy anno a 576/PC Guru egyik számában olvastam egy “egyiptomos fps-ről”, ami akkor kimaradt. Éppen itt volt tehát az ideje, hogy ránézzek erre a “klónra”. (Ez a “klón” elnevezés igazából téves, de erről később).

Üdvözlet Egyiptomból! Bárcsak itt lennél!

Üdvözlet Egyiptomból! Bárcsak itt lennél!

Az Exhumed, egyeseknek PowerSlave, Egyiptomba invitál minket, ahol sakálfejű lények, varázserejű múmiák, gyilkos macskaszobrok várnak ránk, és nekünk csupán annyi lesz a dolgunk, hogy tömegével irtsuk őket. A Lobotomy Software finomkodásmentes szerelemgyereke még mai is addiktív, annak ellenére hogy a játékmenet keményebb, mint Szaharában a nyári hőség. Szóval, kapjatok fel egy burnusz-t, vegyétek kézbe a M60-ast és indulunk a fáraók földjére. Csak előtte beugrunk a készítőkhöz, akiknek még magát, John Istencsászár Carmackot is sikerült lenyűgözniük.

Múmiás-csapattörténelmes-nagyonsokszöveges beszámoló a folytatásban!

“Exhumed – Kihantolva!” itt folytatódik! »

Általános

Fighting Force – Erőnek erejével.

Korábban, a Primal Rage bejegyzésnél említettem, hogy nem vagyok egy nagy verekedős játék fan és a gamer pályafutásom alatt talán, ha egy maroknyival játszottam. Ilyen volt az 1997-es Fighting Force is. A Tomb Raider szagú, 3D-s “bunyós” játék hamar az én és az öcsém kedvence lett, főleg azért, mert tartalmazott kétszemélyes opciót. Mivel mi folyton-folyvást kerestük a lehetőséget az olyan közös mókára, ahol nem kellett a másik “halálára”/ időlimitre várni (általában fél óra / player volt a kvóta, amit persze mind a ketten elhúztunk, a másik idegeit feszegetve), gyakran előkerült a F.F. CD-je az unalmasabb téli délutánokon.

A csapat!

A csapat!

A Fighting Force-t az Eidos – Core Design kombó tette le az asztalra, úgy, hogy eredetileg nem is erre az asztalra akarta lerakni, és bár rengeteg jó ötlettel pakolták tele, úgy érzem, nem kapta meg a megérdemelt kritikákat.
Ráadásul a napokban sikerült szert tennem egy dobozos példányra, így úgy éreztem, eljött az idő, hogy egy kicsit részletesebben foglalkozzak a játékkal; egy cikk erejéig újra felkapjam a vascsövet, beverjem a rossz fiúk arcát, és megakadályozzam a világvégét. Aki be akar szállni bunyóba, az a folytatásban tartson velem, kelleni fog a segítség.

“Fighting Force – Erőnek erejével.” itt folytatódik! »

Általános

Warlock Revenge – A boszorkánymester berág

Nem tudtam megállni, hogy ne vegyem meg, pár száz forintért, a Warlock Revenge-t, a múltkori CTHON is jó üzlet volt, bár a mentés nélküli rendszer miatt azóta sem játszottam végig (nehéz, na). Cserében jól szórakoztam, teljesen rendben volt a játék.
A Warlock Revenge sem ígérkezett rosszabbnak, elég meggyőzőék voltak róla a videók, a steamen csak pozitív értékeléseket kapott (jó, az ára is baráti volt, de azért szemétre nem szórnám a nehezen megkeresett magyar valutámat, valamint a szűkös időmet).

Mágus a mágus ellen!

Mágus a mágus ellen!

Ismét bejött a számításom, kellemeset csalódtam a játékba, egészen rákattantam, és bár nem volt olyan hosszú (2-3 óra alatt kipörgethető), végül elégedetten álltam fel a székből. Még az sem rontott az élményen, hogy egy teljesen ingyenes szerkesztővel kreálták, ami jóformán készen kínálja a játékot, “csak” a textúrákat kell ráhúzni. Ám ez egy irdatlan meló. Tudom, direkt kipróbáltam a W. R.-t hajtó Raycasting Game Maker-t, erről és a saját kis 3-4 óra alatt összedobott Wolf klónomról a következő bejegyzések valamelyikben lesz szó. A folytatásban következzen a Warlock Revenge bemutatója.

“Warlock Revenge – A boszorkánymester berág” itt folytatódik! »

Általános

Az Intellivision Story  – Avagy “játékháború” a 80’-as években

Rendhagyó, ám a terveim szerint rendszeres cikksorozatnak az első részét olvashatjátok, ami a retro számítógépekről, konzolokról fog szólni. Az első részben a Mattel Intellivision-ja kerül terítékre, ugyanis a napokban olvastam az egyik moduljáról, a PlayCable-ről, ami az első otthoni játékletöltés lehetőségét biztosította a 80′-as években. Annyira belemerültem a témába és ebbe a “prehisztorikus korszakba”, ahol a többi konzol-titánnal csapott össze, hogy muszáj volt bővebben írjak róla. Főleg, hogy az Intellivision nem annyira gyakori téma, pedig igen érdekes második generációs gépecske volt.

Intellivision a Matteltől

Intellivision a Matteltől.

Szóval, kemény idők voltak, Atariszaurusz Rex lába alatt dübörgött a föld, az ég Colecoditeák rikoltásától volt hangos, a cartridge bokrok homályában Velocintellivisions falka leste a békésen legelésző Magnavox és Vectrexiadron csordákat. De mindenkit megnyugtatok, ne tömény unalomra számítsatok, száraz adatokkal fűszerezve. Érdekes részeket emeltem ki, többek közt olyanokat, amiből kiderül, mi köze van a Nintendonak a Intellivision billentyűzetéhez, az “MTV” (nem a magyar) hogyan játszott szerepet a PlayCabel bukásában, vagy éppen hogyan lehet jogilag, tisztán lemásolni a konkurencia konzolját, hogy utána a játékai a saját gépünk repertoárját bővítse. Kezdjük is az elején.

“Az Intellivision Story  – Avagy “játékháború” a 80’-as években” itt folytatódik! »

Általános

Commodore 64 vásárlási tanácsok – Hogy ne verjenek át a palánkon!

Update: A cikkben leírtak sajnos ma már nem állják meg a helyüket. Eszméletlen árak vannak már a piacon, írott ps1-es játékért is vagyont kértek egy piacon (ráadásul elég gagyin nyomtatatták a “borítót”). De persze ilyen a piac, most van kereslet a retrora, és ezt sokan ki is használják.

Manapság számtalan lehetőségünk van arra, hogy újra Commodore 64-es krémest habzsoljunk, játékokkal, programokkal nosztalgiázzunk. Kezdve az emulátorokkal, a Raspberry Pi-vel, vagy az Ultimate-64-el, a C64 – DTV-ről nem is beszélve. Ezekről tervezek “pár szavas” beszámolókat, de most inkább azt nézzük meg, hogy milyen árakkal, lehetőségekkel számoljunk, ha szeretnénk egy saját, eredeti Commodore 64-et! Mert mégis csak az, az igazi. Mivel a piacon (hazain elsősorban) elég elszállt árakkal találkozni, következzen pár tanács, ötlet és ajánlás a folytatásban.

Álomcsomag az ebayen. *.*

Álomcsomag az ebayen. Na, ilyennel itthon nem nagyon fogunk találkozni.

Jelen cikkben csak C-64-el fogok foglalkozni, mivel úgy is ezt ismerik a legtöbben, és ez a legolcsóbban beszerezhető egység. Természetesen C-16 és +4 is van a piacon, de azok sokkal ritkábbak, így még nem tudtam belőni, mi az ami sok értük. Ám mivel, hamar elkapkodják őket, ami 1-2 napja van fent valahol, az már gyanús :D Fussunk is neki!

“Commodore 64 vásárlási tanácsok – Hogy ne verjenek át a palánkon!” itt folytatódik! »

Általános

Muzzle Velocity – Ütközetben eltűnt!

Valamikor a gamer magazinok CD-mellékletei igazi cukorbányák voltak, sokszor találtunk rajta olyan játékdemót, amiről azelőtt és sokszor azután sem hallottunk többet. A korábbi cikkemben szereplő Entomorph-al szintén így találkoztam, ahogy a mai ismertető főszereplőjével, a Muzzle Velocity-vel is. Ezt a kis csodát a világhírű liechtensteini Digi for Fun csapat hegesztette, és úgy 1996 táján dobta piacra. A játék egyfajta II. világháborús környezetben játszódó stratéga, taktika szimulátor (Dungeon Keeper szerű egységbe ülős elemekkel) egyvelegnek készült, ám nem ért el fényes sikereket. Olyannyira, hogy szinte semmit sem találni róla a net bugyraiban, hamar badsectorba került. A fejlesztőcsapat pedig elment éjjeli őrnek, legalábbis a mai napig üzemelő honlapjukon szerint a rendszer biztonsági téma a fő profiljuk.

Gémpléj!

Én a Muzzle demójával szórakoztam anno sokat, amire egy Guru CD-n volt, és egészen a közelmúltig nem is akadtam a nyomára. Ám az elmúlt hónapban megtaláltam az azóta szent Grálként keresett játékot, méghozzá a teljes verziót! Mondanom sem kell, rácuppantam, ahogy a hetedikes Pistike a Fifa 2017-re, és még egy röpke félórás gameplay videót is szkrínkepcsöröztem róla – kommentár nélkül :P. Ezt fent láthatjátok. Akit pedig jobban érdekel a játék, az kapaszkodjon az egérbe mert:

Muzzle Velocity teszt következik!

“Muzzle Velocity – Ütközetben eltűnt!” itt folytatódik! »