Kövezzetek meg, de nekem ez elsőre kimaradt. A kettő alap, az megvolt, az Imperium Galaktika egyet viszont később, egy újság mellékletként szereztem meg. Akkoriban kevés időm volt, és annak ellenére, hogy az ízig-vérig magyar, “valószereplős” animációs, hídon mászkálós videóbetétes, stratégiai sci-fi játék nagyon bejött, kb. a story 30-40 %-nál félbehagytam.
Ezzel szerintem nem leszek egyedül; a Dune 2 volt a legelső RTS, amivel találkoztam. Az újfajta játékstílus hamar meghódított minket, valami más ez, éreztük akkor. Az intorját számtalanszor végignéztük, ahogy szétlövik a katonákat, vagy az ornithopterek kilyuggatják a “monitort” felejthetetlen képsorok. Az egységhangutánzás is megy a mai napig – jó, akkoriban nem tanultunk angolt, így „magyarosan” utánoztuk a katonák jelentését, pl. „odafelmegyek” volt az affermetiv nyugtázás. Szerintem sokan vannak olyanok is, akik tudnak dúdolni a zenéjéből is egy-egy részletet.
“Dune 2 Online és Legacy – Nyaraljon az Arrakison!” itt folytatódik! »
Mikor anno karácsonyra megkaptam az első PC-m, a Doom már élőlegenda volt. A frissen megjelent Duke Nukem 3D is épp csak nekilátott a trónfosztásnak. Persze nekem nem volt szerencsém, a két legendás játék helyett, az én gépemre a „számtekboltos” gyerek valami Quake nevű fps-t “telepített” ;)
Doom volt az első összegyűlős fps játékunk is, amikor a legjobb barátom gépe köré gyűltünk (nekem akkor nem volt még PC-m), és néztük, ahogyan írtja az impeket a sörétessel. A legelső LAN-os élményemet szintén a Doomnak köszönhetem, szóval lesz még miről sztorizgassak később.
“Brutális Végzet V.20 avagy Doomodifikáció a pokolból” itt folytatódik! »
Nem akartam már az első – vagyis második – posztban ellőni egyet sem a nagy ők közül (erről később), de mégis a nyitánynak valami C64-est, valami érdekeset, valami ütőset szerettem volna. Valahogy így keveredtem a Bop’n Rumblehez.
Aki ismeri a játékot, az tudja, miről van szó, aki nem, annak röviden: BnR egy scrollozós verekedős játék, ahol egy Hulk Hogan forma fickóval (Duke Davis) kell az ellenfeleket (van belőlük minden, vakember, gorilla, retikülös néni, pitbull stb. és persze főellenségek is) a pályánként változó harcmodorral (fej fölött pörgetés, lefejelés, fojtogatás, földbe vágás) lebunyózni. Mindezt jó adag humorral fűszerezve (pl. a harci ebet úgy lehet “legyőzni”, ha megcsikáljuk. Ez a többi ellenfelet viszont 1-2 másodpercre “kidönti”. :) )
“Bop’n Rumble avagy Hulk Hogan a hátsó utcában.” itt folytatódik! »