Anno, a GTA 1 időkorlátos demója egyből megszerettette velem a játékot, és azt akkor még nem is sejthettem, hogy cirka 15-18 év múlva a világ egyik legdrágább és legsikeresebb tagja lesz a sorozat ötödik része. Az elsővel sokat játszottunk öcsémmel, javarészt “sandbox” módban, vagyis hagytuk a küldiket és mentünk kerekbe a városba hülyülni, zsaruk elől menekülni. Oké, végig nem játszottuk soha, de voltak jó csalások hozzá, így bejártuk mind a három pályát. Egyszerűen lenyűgözött minket a GTA életszerűsége, az egész jellege. És persze ott voltak a zenék (rádióadók), amik közül a legkirályabb, s gondolom másnak is a kedvence lett, a Joyride:
Noha a szövegét, egy szó kivételével ;), nem értettük, hamar átmásoltuk kazira, és onnan hallgattuk. Évekkel később, amikor már lett jogosítványunk és egy Lada Samaránk, előkerültek a régi kazetták, és tádám, a Joyride is ott volt az egyiken. Naná, hogy egyből csutkán, leengedett ablak mellett dübörgött a hangszórókból. :D
Egyébként a szám, vagy a részei, többször feltűnnek a sorozatban, pl.: cenzúrázottként – dontfákmí nélkül -, a Vice Cityben C64-esen, a IV-ben meg mint csengőhang. Magát a dalt Craig Conner, a Rockstar’s házi zenésze írta, egyfajta gengszterrap paródiaként, a GTA-ra jellemző stílusban.