És legyen ez egyben a “Gondoltad volna?” sorozat első része.
Decemberben lesz 18 éve annak, hogy kedvenc anime (sónen*) hősünk, Son Goku első ízben Kamehameházot a magyar tévék képernyőjén. Arra emlékszem, hogy már a legelső résztől néztem a sorozatot, kb. onnan, hogy Goku kis csávóként nyíltan könnyített magán, aztán percek múlva összefutott Bulmával és indult a kaland. Attól kezdve teljes beleéléssel néztük a sorozatot (öcsém kedvence Krillin volt, egy haverom pedig Piccoloért rajongott), majd utána a második részt, a „Zedet”, egészen, míg az ORTT erőszakosság-kijelzője over 9000-at mutatott, így egyből egy csillagharcos-vadász brigád indult az RTL székházba és úgy felkarikázták a műsort, hogy az meg sem állt a éjféli műsorsávig. Borítékolni lehetett a nézettség esését, és a kaszát. Noha vhs-en megszereztünk még 1-2 részt, de csak évekkel később tudtuk meg, hogy mi lett a Zed vége.
Nesze, ORTT!
Számomra – és sokaknak szvsz. – a Dragon Ball volt a kezdő lépes, miatta szerettem meg az animéket. Ráadásul sokáig úgy gondoltam, hogy ez volt egyben életem első keleti „rajzfilmje” is. Aztán kiderült, hogy tévedtem, sokkal korábban – már 1988-ban – vetítettek itthon animét, méghozzá az M1-en, egy népszerű sorozat formájában.
“Animék a “királyi” tévén – avagy, amiről nem tudtad, hogy japán.” itt folytatódik! »
