Oldal 1
Általános

Narita Boy Teszt – Digitális királyság

Aki régebb óta követi a blogom, az tudja, hogy a Narita Boy az egyik hírezős zászlóshajóm volt, amit, a Project Warlock mellett, szívesen dobtam ki ide, ha volt valami érdekes frissítés a háza tájékán.
Noha volt egy rizikós időszaka, végül ez is révbe ért; május 30-án steamen, gogon, win storéban és konzolokon is debütált.

Természetesen én is leszurkoltam érte az eurót és a hetekben elég sok időt töltöttünk együtt, a kevéske szabadidőm jelentős részében toltam, mint gőzmozdony a DeLoreant.
Ugye, volt hozzá demo is a steamen, aki anno azt kipróbálta, annak nem lesz egy nagy Schrödinger zsákbamacska maga a játék. De az sem fog mellé nyúlni, aki a képek, videók alapján fizetne be a tortára, a Narita Boy pont azt adja, amit eddig is elvártunk tőle. Vagyis majdnem azt. Disk-szörfre fel!

“Narita Boy Teszt – Digitális királyság” itt folytatódik! »

Általános

Antstream Arcade – Teszt!

Korábban írtam a retro játékokkal foglalkozó Antstreamről, ami a GeForce now, Stadia vonalon mozogva a streamelős forma mellett tette le a voksát. Csupán annyi különbséggel, hogy az előző kettőtől eltérően a felhasználónak itt nem kell egyesével megvenni a játékokat, hanem a szolgáltatás részeként mind megkapja őket. Mondhatni az Antstream a retro játékok Netflix-e.

Az itthon is egy jó ideje elérhető szolgáltatás a napokban én is leteszteltem Pc-n és mobilon. Ebben az is nagy szerepet játszott, hogy most, a visszavonásig, befizetés nélkül 7 napig ingyen kipróbálható az Ant. És hogy megéri ez havidíjas formában is? A folytatásban kiderül… :)

“Antstream Arcade – Teszt!” itt folytatódik! »

Általános

Aeon of Sands: The Trail – Jöhet a Desert?

Tavaly nyáron figyeltem fel a német Two Bits Kid poszt-apokaliptikus “labirintusfelfedező” szerepjátékára, az Aeon of Sands-ra. A fantasy elemekkel dúsított játék világa leginkább a Dune és a Dark Sun szerelemgyerekének tűnhet: a mindent uraló kietlen és forró sivatagban rejtelmes nomádok, mindenre elszánt fosztogatók, korgó gyomrú kannibálok, gyilkos szörnylények és az egykori civilizáció romjai közt lappangó árnyak lesnek majd a ránk. A történet alakulása nagyban függ az általunk hozott döntésektől, választásunk új utat nyithat meg a karakterünk előtt, vagy később éppen az életébe kerülhet.

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy hónappal a megjelenés előtt tesztelhettem az Aeon of Sands-ot, így volt időm kiismerni a játék csínját-bínját. Annyit elöljáróban elárulok, hogy a srácoknak sikerült egy izgalmas, rendhagyó kaland-szerepjátékot előásniuk a homokból, ami még a jófajta humort sem mellőzi. Aki szereti a műfajt és nem zavarja a valósidejű harc, az bátran olvasson tovább és kóstoljon bele a des(sz)ertbe.
“Aeon of Sands: The Trail – Jöhet a Desert?” itt folytatódik! »

Általános

Project Warlock – Ne állj a mágus útjába!

Végre elkészült a Project Warlock, ami talán az elmúlt időszak egyik legjobban követett játéka volt itt, a Retro Geek-en (és a facebook oldalán). Nem csoda, az előzetesek alapján igazi retro FPS csemegének ígérkezett, ami nemcsak pörgős, akciódús játékmenetet kínált, hanem hamisítatlan oldszkúl látványvilágot is. Minden képkockából, tízer videóból áradt ez a hangulat, és az állam akkor koppant, amikor kiderült, hogy egy szemtelenül fiatal emberke készítette a játék oroszlánrészét.

Mágusprojekt

Szóval, minden adott volt, hogy valami különlegesség kerüljön a desktopra, ami után a retro ínyencek megnyalhatják a wasd-re hajló ujjaikat. Hogy ez mennyire sikerült, megérte e a várakozás, megtudhatja az, aki tovább olvassa a beszámolót. Valószínűleg, kicsit a fanatikusságom fog visszaköszönni az írásból, de megpróbálom tárgyilagosan kivesézni a játékot, amiről az Istencsászár John Romero is csak annyit írt: “it looks cool”. Lássuk csak, tényleg ennyire hűvösnek néz e ki…

“Project Warlock – Ne állj a mágus útjába!” itt folytatódik! »

Általános

Warlock Revenge – A boszorkánymester berág

Nem tudtam megállni, hogy ne vegyem meg, pár száz forintért, a Warlock Revenge-t, a múltkori CTHON is jó üzlet volt, bár a mentés nélküli rendszer miatt azóta sem játszottam végig (nehéz, na). Cserében jól szórakoztam, teljesen rendben volt a játék.
A Warlock Revenge sem ígérkezett rosszabbnak, elég meggyőzőék voltak róla a videók, a steamen csak pozitív értékeléseket kapott (jó, az ára is baráti volt, de azért szemétre nem szórnám a nehezen megkeresett magyar valutámat, valamint a szűkös időmet).

Mágus a mágus ellen!

Mágus a mágus ellen!

Ismét bejött a számításom, kellemeset csalódtam a játékba, egészen rákattantam, és bár nem volt olyan hosszú (2-3 óra alatt kipörgethető), végül elégedetten álltam fel a székből. Még az sem rontott az élményen, hogy egy teljesen ingyenes szerkesztővel kreálták, ami jóformán készen kínálja a játékot, “csak” a textúrákat kell ráhúzni. Ám ez egy irdatlan meló. Tudom, direkt kipróbáltam a W. R.-t hajtó Raycasting Game Maker-t, erről és a saját kis 3-4 óra alatt összedobott Wolf klónomról a következő bejegyzések valamelyikben lesz szó. A folytatásban következzen a Warlock Revenge bemutatója.

“Warlock Revenge – A boszorkánymester berág” itt folytatódik! »

Általános

Grimoire: H.o.t.W.E. – Ez kellett nekünk!?

Az elmúlt két hétben sikerült letesztelnem ezt a 20 évig érlelt játékot, bevallom, idén május óta engem is elkapott a hype (vagy, ahogy a rossz nyelvek mondanák, Beclever lettem), bár volt egy-két alkalom, amikor megingott a hitem; komolyan azt kezdtem gyanítani, az egész játék kamu, Cleveland Mark Blakemore valószínűleg a demón kívül nem rendelkezik semmivel. Talán menet közben meghaladta a tudását a számtalan bug, az egyszemélyes játékfejlesztés csapdájába esett, ihlettelenség tört rá, túl nagy orkba vágta a fejszéjét, vagy csak szimplán élvezi az emberek szívatását. Ám végül rácáfolt mindenkire, és megjelent a Grimoire. Érdekes volt látni, ahogy Cleve a pokolból az égbe emelkedik, bár korántsem mondható simának ez a felszállás.

Az első csapatom. Ők még naivan vágtak a kalandba.

Az első csapatom. Ők még naivan vágtak a kalandba.

Arra kitérnék még, hogy nem foglalkozom Cleve személyével, magánéletével, problémájával a világgal. Nem érdekel a szélsőséges blogja, se a jégkrémek és a nők viszonya. Csak, mint egyszerű játékos próbáltam megírni ezt a beszámolót, lassan 2 hete csak ezzel játszom, és eddig háromszor kezdtem újra (ritka dolog nálam az ilyen). Aki kíváncsi, mi vár rá Cleveland M. Blakemore által kreált világban, végül milyen lett az elmúlt 20 év termése, az tartson velem a továbbiakban!

“Grimoire: H.o.t.W.E. – Ez kellett nekünk!?” itt folytatódik! »

Általános

Mini retro tv game konzol teszt! – Nes mini kínai módra.

Pár hónapja egy Facebook csoportban írta valaki, hogy létezik a neten a NES mini kínai változata, 500 azaz ötösszáz játékkal. Mivel az említett konzol kimaradt az életemből (csak Tibi bácsival izgultam anno a Marión), meg imádom az ilyen kis vackokat, bepróbáltam. Cirka 3 hét alatt meg is érkezett a csomag. A dobozban egy könnyű, igényesen kialakított kis gépet találtam, pár oldalas kézikönyvvel, játéklistával, 2 darab kontrollerrel, RCA csatlakozóval és hálózati adapterrel. A dolog szépséghibája csupán annyi volt, hogy amcsi dugvillával érkezett. Szerencsére volt itthon egy 5 V-os adapter, így semmi sem állt az utamba, hogy kipróbáljam ezt a gyöngyszemet.

Itt a cumó!

Itt a cumó! :D 

Menü helyett az 500 darabos játéklista fogadott, amiben se keresni, se ABC sorrendbe rendezni nem lehet. Ötvenesével ugrálhatunk a tételeken. Amúgy, rafináció van a dologban, vannak olyan játékok, amik 2x szerepelnek a listán, szóval, legyen nettó 350-400 játék. Sajnos sok nagy név hiányzik (Zelda, Mario bros 3, stb.), ám ami van, az legalább egy az egyben eredeti NES. Például Super Mario, Popeye, Ghostbuster, Spy v.s. Spy, Contra részek, Donky Kong 1-4, Galaga, Excite Bike stb.

Összességben, annak megéri ez a kis masina, aki szórakozásra vágyik a haverokkal, mert a 2 kontrollerrel igazi móka a verekedős/akció játékok, és főleg ezekre van kihegyezve a Mini retro tv game konzol.

Általános

C-64 teszt – A Commodore-om története

Rendhagyó bejegyzés következik. :) Mióta tag vagyok a facebookos Retro számítógép és játék klubbankedvet kaptam, hogy újra beüzemeljem az öreg C-64-et. Előkotortam a szülői ház tetőteréből az öreg masinát, kicsit porosan, koszosan ugyan, de látszólag jól viselte a padlástér hőingadozását, a kazik meg máshol aludtak, így reménykedhettem, hogy nem lesz baj. Sajna, a tévékábel eltűnt, de az említett csoport egyik tagjától rendeltem egyet, amivel a mai okos-tévékkel is kompatibilis lesz.

I live AGAIN!

I live…. AGAIN!

Persze, maga a gép előtte azért alaposan pucoláson esett át (borítás mosás, belül kifújás stb.), a magnó állapota felől viszont kétségeim voltak (szíj, fej állapot stb.). Összerakás után, nagy meglepetésemre, pöccre indult a C64, annyi szépséghibája akadt csak, hogy a power ledet nem jól dugtam be, így az nem világít. Szerencsére, ez nem befolyásol semmit, tettem is be az első kazettát, vigyorogva, hisz cirka 21 év után, újra robogott a Commodore-om! “C-64 teszt – A Commodore-om története” itt folytatódik! »

Általános

Muzzle Velocity – Ütközetben eltűnt!

Valamikor a gamer magazinok CD-mellékletei igazi cukorbányák voltak, sokszor találtunk rajta olyan játékdemót, amiről azelőtt és sokszor azután sem hallottunk többet. A korábbi cikkemben szereplő Entomorph-al szintén így találkoztam, ahogy a mai ismertető főszereplőjével, a Muzzle Velocity-vel is. Ezt a kis csodát a világhírű liechtensteini Digi for Fun csapat hegesztette, és úgy 1996 táján dobta piacra. A játék egyfajta II. világháborús környezetben játszódó stratéga, taktika szimulátor (Dungeon Keeper szerű egységbe ülős elemekkel) egyvelegnek készült, ám nem ért el fényes sikereket. Olyannyira, hogy szinte semmit sem találni róla a net bugyraiban, hamar badsectorba került. A fejlesztőcsapat pedig elment éjjeli őrnek, legalábbis a mai napig üzemelő honlapjukon szerint a rendszer biztonsági téma a fő profiljuk.

Gémpléj!

Én a Muzzle demójával szórakoztam anno sokat, amire egy Guru CD-n volt, és egészen a közelmúltig nem is akadtam a nyomára. Ám az elmúlt hónapban megtaláltam az azóta szent Grálként keresett játékot, méghozzá a teljes verziót! Mondanom sem kell, rácuppantam, ahogy a hetedikes Pistike a Fifa 2017-re, és még egy röpke félórás gameplay videót is szkrínkepcsöröztem róla – kommentár nélkül :P. Ezt fent láthatjátok. Akit pedig jobban érdekel a játék, az kapaszkodjon az egérbe mert:

Muzzle Velocity teszt következik!

“Muzzle Velocity – Ütközetben eltűnt!” itt folytatódik! »